Áder János a Holokauszt Világtalálkozóról érkezett az egyik jeruzsálemi szállodában megtartott találkozóra, és ismertette a nemzetközi összejövetelen tapasztaltakat, illetve szólt a legjelentősebb tanulságról, a „soha többé” ígéretéről.
Kiemelte Jiszrael Meir Lau főrabbinak, Buchenwald gyerektúlélőjének beszédét, amelyben a tekintélyes rabbi kijelentette, hogy nem tudja sem megbocsátani, sem elfelejteni a 75 éve történteket. Lau Noé bárkájára hivatkozva a népek békés együttélését, barátságát és békéjét sürgette, s a közös ellenségek, a betegségek, természeti csapások elleni közös harcra szólított fel.
A magyar túlélők előtt Áder János ismertette a két ország kiváló kapcsolatát, amelyet a két miniszterelnök személyes jó viszonya is megerősít. Joszi Weiss jeruzsálemi tiszteletbeli konzul kérdésére válaszolva hangsúlyozta, hogy nemzetközi összehasonlításban Magyarországon különösen csekély számban fordulnak elő zsidók ellen gyűlöletből elkövetett bűncselekmények.
Áder emlékeztetett a magyar zsidó közösségek reneszánszára, valamint arra, hogy Magyarországon kívül Európában csak Ausztriában, Németországban és Franciaországban számít büntetőjogi kategóriának a holokauszt tagadása, felhívta a figyelmet továbbá az antiszemitizmussal szembeni zéró toleranciára.
A Budapesten gyermekként életben maradt, majd Izraelben tanárrá lett, és később férjével a magyar ajkú zsidóság múzeumát Cfáton megalapító Hava Lusztig elmesélte az ötvenes években Izraelben pedagógusként látottakat, amikor a túlélők nem osztották meg gyermekeikkel a második világháború vészkorszakában velük történteket, és küzdelmét ezen hallgatás ellen.
Elmondta a magyar zsidóság múzeuma megalapításának történetét, az önkéntes és díjmentes felajánlások tömegét, s az intézménybe invitálta a magyar államfőt. Áder elmondta, hogy ezúttal a Holokauszt Világtalálkozó szigorú biztonsági előírásai nem tették lehetővé számára az odautazást, de megígérte, hogy legközelebbi látogatásán mindent megtesz, hogy megtekinthesse a gyűjteményt.
