A koronavírus-járvány elleni védekezés következtében a világ számos országában lépett érvénybe különleges jogrend: az Európai Unió tagállamainak többségében szükségállapotot vezettek be, rendkívüli döntések meghozatalára hatalmazva fel a kormányokat annak érdekében, hogy az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető következmények elhárításáért a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban lépjenek fel. Ez alól Franciaország sem kivétel, ahol a parlament március 22-én megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely felhatalmazza a kormányt az egészségügyi veszélyhelyzet kihirdetésére, lehetőséget nyújtva a kormánynak, hogy ideiglenesen korlátozza az alapvető szabadságjogokat, beleértve a szabad mozgáshoz, vállalkozáshoz és gyülekezéshez való jogot.
Az Édouard Philippe vezette francia kormány így olyan jogkörök birtokába került, amelyek normális esetben a parlament hatáskörébe tartoznak. – A francia alkotmánynak a rendeleti kormányzásról rendelkező 38. cikkelye határozott időre és határozott tárgykörben engedi meg a kormánynak a rendeleti törvényalkotást a parlament felhatalmazásával. Az adott jogszabályok ugyanakkor csak akkor maradnak hatályban, ha azokra a parlament később rábólint, azaz ratifikálja azokat – magyarázta lapunk megkeresésére Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő. A kutató szerint erre azért van szükség, mert a francia parlament döntésmechanizmusa viszonylag lassú. Ez a gyakorlat amúgy a békeidőkben sem tekinthető idegennek, legutóbb épp az Emmanuel Macron elnök által ígért újabb munkaügyi reformot fogadták el ilyen módon. – A döntéshozatalt gyorsíthatja ugyanakkor a francia alkotmány 49-3-as cikkelye, amelynek értelmében az adott jogszabályt elfogadottnak kell tekinteni, ha egy bizonyos időn, 24 órán belül nem nyújtanak be bizalmatlansági indítványt a kormány ellen.
Ez tehát egy eszköz a kormány kezében, hogy olyan törvényeket vigyen át a nemzetgyűlésen, amelyeket a kormánytöbbség vagy annak egy része nem feltétlenül akar, magyarázta a szakértő. Mint mondta, ez egy alkotmányos zsarolási eszköz, hiszen a renegát képviselők a 49-3 életbelépésekor gyakorlatilag a kormány bukása (és egy lehetséges feloszlatás és mandátumvesztés), valamint a belenyugvás között választhatnak. Hozzáfűzte: a történelmi tapasztalat azt mondja, hogy a csatából a parlament aligha tud győztesen kijönni.