– Csaknem négymillióan látták Németországban filmje, Az űzöttek tévébemutatóját. Elégedett-e ezzel, illetve magával az alkotással?
– A lineáris adás mellett a film jelenleg a második helyen áll az ARD köztelevízió médiatékájában legtöbbet streamelt filmek között. A nézői viselkedés elemzése pedig azt mutatja, hogy a közönség a történetelbeszélés gyors tempója, az információk tömörsége, valamint a kétórás időtartam ellenére is a filmnél maradt, és nem kapcsolt el más csatornára. Ez két ok arra, hogy több mint elégedett legyek. Minden nézőnek magának kell eldöntenie, hogy ez jó film-e. Rendezőként és producerként azt gondolom, jól megcsinált filmről van szó. A német sajtóvisszhang rendkívüli volt. Sokan információban gazdagnak, egyúttal pedig izgalmasnak találták a 2015-ös menekültválság összességében való bemutatását. Először sikerült egy széles publikum számára érthetővé tenni olyan összefüggéseket, amelyeket a politikailag különbözően súlyozó, pluralisztikus médiavilág napi beszámolói nem tudnak megragadni.
– Heribert Prantl, a Süddeutsche Zeitung liberális publicistája általában Orbán Viktor kemény bírálójának számít. A miniszterelnök „letarolta az emberi jogokat, megnyirbálta a menekültjogokat”, írta 2017-ben. De a jelek szerint az ön filmje még neki is sok. Prantl szerint Az űzöttek csaknem szentté avatja Angela Merkelt és a kancellárnak címzett szerelmi vallomással ér fel. Egyetért ezzel? Vagy túloz a kritikus?
– Németországban a vélemény- és sajtószabadság alapjognak számít. Így egy olyan kényes téma esetében, mint ez a játékfilm, Az űzöttek, mindenfelől érkező méltatással és bírálattal is számolni kell. Filmkészítőként nem tudom megválogatni, hol krizitálnak és hol dicsérnek. A film semmiképpen nem szerelmi vallomás, főleg nem a kancellár asszony szentté avatása, hanem a döntés nehéz időszakában mutatja meg a gyengéit és az erősségeit. Mindenekelőtt azonban a tragikus szükséghelyzetet járja körül, amely Merkelt felelőssé tette. Azt, hogy a játékfilm elbeszélése szorosan és aprólékosan a tények mentén halad, nehezen viselik mindazok, akiknek a világképe nem fér meg ezzel a ténybeli helyzettel. Ezért egyes kritikusok reakciói talán túllőnek a célon. Ez a kritikus álláspontjától függően többé vagy kevésbé hízelgő lehet.