– Orbán Viktor a film antihőse, a Die Welt szerint egyenesen shakespeare-i gonoszként mutatja őt be. Miért? Történelmileg igazoltnak látja ezt? Nem egyoldalú vagy elfogult ebben ez a film?
– Orbán Viktor inkább az ellenlábas ebben a tragédiában. A saját nézőpontjából éppenséggel érthetők a döntései. Az ő perspektívája ugyanakkor a magyar, nem pedig az európai perspektíva. Ez a mai napig nem változott.
– Lázár Jánost magyar színész, Bács Zsolt alakítja. De miért Radu Bânzarut választották ki Orbán Viktor szerepére?
– Radu Bânzaru esetében kiváló román színészről van szó, aki ráadásul fiziognómiai hasonlóságot mutat Orbán Viktorral. Azt követően esett az ő személyére a választás, hogy Magyarországon nem akadt hasonló színészi és külső adottságú színész, aki késznek mutatkozott volna erre a szerepre. A végén minden magyar színész kimentette magát a megtorlástól való félelemből.
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
– Kikről beszél? Neveket tud említeni?
– Nem szeretnék; kérem ebben a megértését. A magyar színészek nyilvánvalóan nem akartak a nyilvánosság elé állni egy ilyen ügyben. Azt nem tudom megítélni, hogy ez a félelem elhamarkodott vagy jogos volt-e, de a jelenlegi magyar kulturális klíma kifejeződésének tűnik. Ezért döntöttünk amellett, hogy Radu Bânzaruval dolgozunk. Gyerekként beszélt magyarul, mivel a romániai magyar kisebbség között nőtt fel. De a magyar közönség iránti tiszteletből úgy döntöttünk, hogy a hangját egy született és kifogástalan kiejtéssel beszélő magyar utószinkronizálja.
– Összességében jót tett-e Németországnak és Európának mindaz – a határnyitás és a befogadás kultúrája, a Willkommenskultur –, ami 2015 nyarán történt? Nem látja-e úgy, hogy a Willkommenskultur elbukott vagy félresiklott? Mi a véleménye erről?
– Korai még 2020-ban erről végleges értékelést mondani. Mindazonáltal tény, hogy Németország 2015 óta több mint egymillió menekültet fogadott be. Egyedül Berlin városa a szíriai konfliktus több elűzöttjének és más migránsoknak adott menedéket, mint a korábban klasszikus bevándorlóországnak elismert Egyesült Államok. Ezt én gyarapodásként élem meg. Berlin életszínvonala nemzetközi összehasonlításban továbbra is – és talán éppen ezért egyre inkább – a legmagasabb, még a biztonság tekintetében is. A Német Szövetségi Köztársaság a második világháború utáni időszakban maga is átélte az elűzetés kínterhes tapasztalatát azt követően, hogy kikecmergett a náci Németország őrületéből, a területi terjeszkedésből és emberek megsemmisítéséből, és ezért felelősséggel tartozik. A második világháború után számos menekült kényszerült arra, hogy szülőföldjétől távol kezdjen új életet. Három nemzedékkel később a gazdasági erejük olyan szövetségi tartományok tartóoszlopává vált, mint Bajorország és Baden-Württemberg. A menekültekből németek lettek, őseik származása mára elveszítette jelentőségét. Az integráció komoly gazdagító szerepet játszhat egy társadalomban. A későbbi évtizedekben láttuk ezt például az iráni menekültek, a vietnami „csónakosok” és a szovjet száműzöttek esetében is. Nem utolsósorban pedig a berlini fal leomlása óta számos német hozzászokott a szülőföldjén való változásokhoz akkor is, ha itt-ott panaszkodik erre. 2015 legtöbb szíriai elűzöttje időközben megtalálta a helyét Németországban. Ez persze nem mindig konfliktusmentesen ment végbe. De egy olyan társadalom, amely nem áll készen az új kihívásokra és nem ad rugalmas választ a követelményekre, a saját megcsontosodásába bukik bele. Ugyanez érvényes Európára is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!