Ha kell, Putyin beveti az atomfegyvert

A korábbi gyakorlattal szemben Moszkva ezúttal nyilvánosságra hozta a nukleáris elrettentésről szóló legújabb stratégiáját. A törvényerőre emelkedett dokumentum négy feltételhez köti az atomfegyverek használatát. Ha bármelyik érvényesül, az orosz elnök saját hatáskörében élhet a nukleáris csapás lehetőségével. Az új megközelítés hátterében a NATO terjeszkedése, a Krím félsziget védelme, Washington a nemzetközi szerződésekből való kivonulása, valamint az újra kibontakozó űrverseny állhat.

Pénteken kezdődött meg Lengyelországban a Defender Europe, a NATO tavasszal elindított nagyszabású hadgyakorlatának új fázisa, amelyben Mariusz Blaszczak lengyel nemzetvédelmi miniszter szerint mintegy négyezer amerikai és ötezer lengyel katona vesz majd részt. A keddig tartó hadgyakorlatok márciusban indultak volna, de a Covid–19-járvány keresztülhúzta a számításokat.

A NATO terjeszkedését Moszkva nem nézi jó szemmel – az orosz határok közelében történő hadgyakorlatok, a rakétavédelmi rendszerek telepítése és új tagok felvétele a transzatlanti szervezetbe mindig is a Kreml egyik legfontosabb sérelme volt. Most Vlagyimir Putyin orosz elnök a nukleáris elrettentésről szóló új alapdokumentumot fogadtatott el. E szerint Oroszország kizárólag elrettentő eszközként tekint a nukleáris fegyverekre, amelyek használata rendkívüli vészhelyzeti intézkedés, és csak védelmi célokat szolgálhat. A nukleáris fegyverek használatáról a jelenleg érvényben lévő, 2014-es katonai doktrína is rendelkezik – e szerint a Kreml akkor élhet az atomfegyverekkel, ha Oroszország vagy szövetségesei ellen nukleáris, illetve más tömegpusztító fegyvereket vetnek be. A most elfogadott dokumentum újdonságát azoknak a feltételeknek a felsorolása adja, amelyek tovább részletezik a másik fél ellenséges lépéseit.

A dokumentum négy lehetséges feltételt nevez meg az orosz nukleáris arzenál bevetéséhez, amelyek közül csak az egyik feltételezi az atomfegyverek használatát az ellenfél részéről. A további három konvencionális fegyverek esetében is nyitva hagyja ezt a lehetőséget. A feltételek között van az ellenfél által okozott nukleáris csapás, ballisztikus rakéták kilövéséről szóló értesülések, kritikus orosz infrastruktúra vagy katonai objektumok elleni támadás, illetve olyan konvencionális fegyvereknek Oroszország elleni bevetése, amelyek már az állam létét fenyegetik. Ha a négy feltétel közül valamelyik érvényesül, akkor az orosz államfő saját hatáskörében dönthet a nukleáris csapásról. A dokumentum ezenkívül olyan „alapvető katonai veszélyeket” is felsorol, amelyek semlegesítésére szükség van a nukleáris elrettentésre – ilyen például a rakétavédelmi rendszerek vagy precíziós fegyverek telepítése Oroszország közelében, illetve nukleáris fegyverek elhelyezése a nem atomhatalmak területén. A felsorolásban külön pontként szerepelnek az űrben telepített fegyverek is.

A nukleáris elrettentésről szóló előző dokumentumot 2010-ben fogadta el az akkori orosz államfő, Dmitrij Medvegyev. A Vedomosztyi lap szerint a nukleáris fegyverek használatára vonatkozó feltételek nem változtak a tíz évvel ezelőtti politikához képest – ám valójában ezt nem állíthatjuk teljes bizonysággal. A Medvegyev által elfogadott irányvonalat ugyanis soha nem hozták nyilvánosságra, és az elmúlt tíz évben végig zárolt anyag maradt, miközben a mostani dokumentum teljes szövege azonnal felkerült a Kreml honlapjára.

Joggal adódhat a kérdés: miért most és miért publikusan? A nukleáris elrettentésről szóló stratégia alapvető célja, hogy Oroszország ellenfeleinek elvegye a kedvét attól, hogy bármilyen ellenséges lépést tegyenek az ország ellen. 2010 óta pedig bőven akadt olyan geopolitikai kihívás, amelyre Moszkvának reagálnia kell. Ilyen például a 2014 után kialakult helyzet. Hat évvel ezelőtt Oroszország – kihasználva az Ukrajnában fellépő belpolitikai zavarokat – megszállta a Krím félszigetet, ami komoly európai és amerikai szankciókat vont maga után. A Krímet Oroszország azóta nagy erőkkel próbálja az ország közigazgatási és gazdasági rendszerébe integrálni: a félsziget és Szevasztopol városa önálló föderatív egységként épült az Oroszországi Föderációba; megépítették a Krími-hidat, amely összeköti a félszigetet Oroszország többi részével, valamint nagy összegeket fordítanak a régió fejlesztésére. A Kreml most arra készül, hogy bármi áron megvédje a félszigetet, biztosítva a terület orosz hovatartozását. A másik fejlemény a NATO terjeszkedése. 2014 óta az atlanti szervezet egyértelműen a Moszkva jelentette fenyegetést tekinti a legfontosabb kihívásának. Washington egyre inkább elvárja a szövetségeseitől, hogy többet költsenek a védelemre, a szervezet pedig igyekszik bővíteni a rakétavédelmi rendszereit, például Lengyelországban. Egy további adalék, hogy az elmúlt években újra kibontakozott az űrverseny Washington, Moszkva és újabban már Peking között is. Donald Trump amerikai elnök az amerikai űrdominancia új korszakáról beszél, az űrben lévő erőforrások privatizációjára készülve. Nem véletlen, hogy az új orosz stratégiai dokumentumban több passzus is kitér az űrben elhelyezett fegyverekre. A stratégiai irányváltásban szerepe lehet továbbá az amerikai adminisztráció közvetlen lépéseinek: Trump elnöksége alatt Washington több olyan nemzetközi szerződésből is kihátrált, amelyek korábban az európai biztonság alapját képezték.

Az orosz nukleáris arzenál jelentette erő felidézése így jelzésnek is tekinthető az Egyesült Államok felé.