Líbia: az EU teljesen kiszorult a geopolitikai harcmezőről

Tovább eszkalálódhat a többszereplős polgárháború az olajban gazdag észak-afrikai országban.

HEALTH-CORONAVIRUS/LIBYA Fotó: Ayman Al-Sahili Forrás: Reuters

Jóváhagyott egy indítványt a Líbia keleti részét felügyelete alatt tartó tobruki parlament, amely felhatalmazza a szomszédos Egyiptomot: szükség esetén közvetlenül beavatkozzon a másfél éve dúló polgárháborúba, ezzel ellensúlyozva a tripoli kormányt támogató Törökországot – adta hírül az Al-Dzsazíra pánarab csatorna portálja.

– Felszólítjuk a két testvéri országot, Líbiát és Egyiptomot: tegyenek közös erőfeszítéseket a megszálló legyőzése és nemzetbiztonságuk megőrzése érdekében

– írta Törökországra utalva a tobruki parlament. A közlemény szerint a török megszállás veszélyei közvetlen fenyegetést jelentenek országaink és a szomszédos országok, mindenekelőtt Egyiptom számára.

Egyiptom és Törökország között Mohamed Murszi korábbi iszlamista egyiptomi elnök 2013-as megbuktatása óta feszült a viszony. Abdel-Fattah esz-Szíszi jelenlegi egyiptomi elnök június végi beszédében kilátásba helyezett egy esetleges beavatkozást arra reagálva, hogy Törökország támogatásáról biztosította a tripoli egységkormányt. Utóbbi egyébként a katonai segítségért cserébe számos együttműködési megállapodást írt Ankarával az elmúlt hónapokban, utóbbinak pedig a Líbiának nyújtott támogatás kapóra jön ahhoz, hogy kiterjessze befolyását a Földközi-tenger keleti medencéjére.

Noha az EU a konfliktus eszkalálódását követően igyekezett aktív szerepet vállalni a líbiai folyamatok alakításában, jelenleg úgy tűnik, teljesen alulmaradt az érdekérvényesítésben. Ennek legfőbb oka, hogy maguk az uniós tagállamok is egymásnak ellentétes érdekek mentén igyekeznek érvényesíteni saját érdekeiket az olajban gazdag észak-afrikai országban. Franciaország ugyanis, ha hallgatólagosan is, de Oroszországgal van egy platformon, s Halífa Haftar tábornokot támogatja, míg Olaszország a tripoli egységkormány mellett tette le a voksát. Az ellentét mögött pedig az olaj áll: a legnagyobb francia olajtársaságnak, a Totalnak jelentős érdekeltségei vannak a polgárháborús ország Haftar által ellenőrzött részén, míg az Eni olasz állami olajvállalat más területeken találná meg számításait.

Rómát a migrációs nyomás is jelentősen motiválja a konfliktus mielőbbi rendezésében. A Líbiában lévő több mint egymillió menekült a kiújult harcok esetén ugyanis az olasz partokat veszi célba.

Marc Pierini Közel-Kelet-szakértő szerint a legfőbb kérdés az: vajon az EU vezetői felébrednek, s végre együtt, unióként cselekedve teszik meg a szükséges lépéseket, vagy Törökország és Oroszország kezében hagyják Líbia jövőjét?