– Kamerun, Angola, Oroszország, Irak. Hogyan keveredett egy bicskei lelkész ilyen távoli helyekre?
– Engem először a budapesti Apostoli Nunciatúra helyi titkárának neveztek ki, ahol főleg fordításokat készítettem. Emellé kaptam azt a feladatot, hogy a hivatali időn kívül, amikor csak tehetem, járjak ki kisegítő lelkésznek Bicskére. Bár soha nem éltem a településen, de vasárnaponként ott és a környező falvakban miséztem, amire szép és fontos tapasztalatként emlékszem vissza. A nunciatúrán 2004 és 2007 között dolgoztam – ez rendkívül érdekes időszak volt. 2005-ben hunyt el II. János Pál pápa, és ekkor választották meg XVI. Benedek pápát. Továbbá ekkor hívták életre a szentszéki–magyar vegyes bizottságot azzal a céllal, hogy az egyház és az állam közötti ügyekről tárgyaljon. Emlékezetes, hogy az akkori kormány (az első Gyurcsány-kormány – a szerk.) lecsökkentette az egyházi intézmények állami támogatásait. Később lehetőségem nyílt Rómában továbbtanulni, ahol elvégeztem többek között a pápai diplomáciai akadémiát, ami megnyitotta a kaput a külföldi szolgálat felé.
– Szándékosan kereste a veszélyesebb országokat?
– Az állomáshelyeket nem én választottam, még beleszólásom sem volt ebbe. Ezt mindig a vatikáni államtitkárság osztja ki. Első utam Kamerunba vezetett, amely akkor még viszonylag békés volt. Akkoriban még csak éppen elkezdődtek a Boko Haram terrorszervezet támadásai, amelyek mára teljesen eldurvultak.
Fotó: Facebook
– Mi a feladata a vatikáni diplomatának?
– Az egyház legfőbb diplomatája maga a pápa, aki személyesen szól a hívekhez, az országok vezetőihez. A nunciatúrák feladata, hogy a pápa és a római kúria diplomáciáját megvalósítsa, szavait tolmácsolja. Ez legfőképpen kapcsolattartást jelent a helyi egyházakkal, közösségekkel. A Vatikán nagykövetségein általában két diplomata van: a nuncius és a titkár. A titkár legfontosabb feladata a nagykövet munkájának a segítése, az adminisztráció, a gazdasági ügyek intézése, a nagykövet helyettesítése. Éppen én is egy ilyen időszakot élek, a nunciust áthelyezték, így most én vagyok az ügyvivő. Afrikában nagyon fontos volt a humanitárius segítségnyújtás, Oroszországban a párbeszéd az ortodox egyházzal, Irakban az itteni keresztényekkel, és persze a muszlimokkal is.
