Hosszú az út a hazatéréshez az iraki menekülteknek

Az Ökumenikus Segélyszervezet egyetlen magyar segélyszervezetként 2016 óta állandó irodával segíti az iraki háború, az Iszlám Állam pusztításának károsultjait. Ez alatt az idő alatt több mint kétmilliárd forint értékben hatvanötezer kedvezményezettnek nyújtottak támogatást. Lapunk a helyszínen járt utána annak, hogy dolgozik a magyar szervezet, mit jelent a segítség a helyieknek, és mire elég az erőfeszítésük egy porig rombolt országban.

Látogatás egy felújított háznál Karakosban. Fotó: László Dávid

Karai Gergő (középen) és Farkas János magyaráz. Távolról is figyelnek.
Fotó: László Dávid

– Az Iszlám Állam előtt 820 keresztény családunk volt, most 345 van. Maradt még vagy kétszáz Kurdisztánban és Irak más részein. A maradék harmaduk külföldön próbált szerencsét – panaszolja a település papja, Thabet atya. Mint mondja, a lakosok lassan visszaszivárognak, de nagy baj, hogy nincs hova: a dzsihadisták több száz házat kifosztottak, megrongáltak, kilencven pedig teljesen megsemmisült a háborúban.

– Szétverték az iskolákat, az óvodát bombagyárként használták

– idézi fel a terroristák rémuralmát. – Amikor a települést felszabadítottuk, az iskola egy része le volt égve. Az Ökumenikus Segélyszervezet kifestetett, kicserélte a tetőszerkezetet, az elektromos hálózatot. Bojlereket szereltek fel, hogy legyen meleg vizünk, bebútorozták a tantermeket, de még laptopokat is kaptunk – sorolja a magyar segélyszervezettől kapott segítséget már az egyik általános iskola igazgatója. Az egyszerű, de takaros tantermek most üresen kongtak, a járvány miatt a diákok otthonról tanulnak. – Már aki tud. Nagyjából a tanulók harmada tud csatlakozni az órákhoz. A többieknek nincs megfelelő eszközük vagy internetkapcsolatuk hozzá – panaszolja a tanár. Elmondása szerint egyébként az iskola már szinte tökéletes is, inkább a szülők szorulnának támogatásra, mert kevés a munkahely a környéken.

Az Iszlám Állam levéste a kereszteket a templomokban.
Fotó: László Dávid

A hazatéréshez vezető úton az egyik első lépés, a lakóházak, az infrastruktúra újjáépítése – különösen az Iszlám Állam által feldúlt Ninive-fennsíkon – komoly feladatot jelent. Karakost, Irak legnagyobb keresztények lakta települését Ferenc pápa érkezésére úgy kicsinosították, mintha kicserélték volna.

– Jöhetne minden évben a pápa, ha ez kell a rendhez

– tréfálkoznak a helyiek. A város egyik negyedében az Ökumenikus Segélyszervezet több házat is felújított, az utca végén tábla mond köszönetet a magyar segítségért. A lakosok boldogan invitálnak minket otthonukba, a konyhában nagyüzemi méretekben rotyog az ebéd – a szobákon húszan osztoznak. A népes család mégsem „lakta le” az épületet, minden olyan tisztán ragyog, mintha tegnap adták volna át. Kirabolt szobák, kiégett falak, betört üvegek, szemét – a terroristák pusztításáról itt is ugyanazokat a történeteket halljuk, mint eddig mindenhol. – Úgy nézett ki a ház, mint a szomszéd – mutat házigazdánk erkélyükről a mellettük árválkodó feldúlt épületre. És a tulajdonosai? – Nem tudjuk. Ők sosem tértek vissza – rázza a fejét.

Látogatás egy felújított háznál Karakosban.
Fotó: László Dávid