– Az olasz sajtót is bejárta a hír, miszerint a magyar kormány törvényben biztosít védelmet a kiskorúak iskolai nevelésének, valamint a szexuális szférára vonatkozó médiatartalmakat is megszűri. Mit gondol erről?
– Azt hiszem, hogy ha egy szuverén kormány úgy dönt, hogy fokozott védelmet biztosít a kiskorúaknak, lehetővé téve ezáltal, hogy a családok hagyományaiknak, világlátásuknak, vallási meggyőződésüknek megfelelően, külső behatás nélkül, szabadon nevelhessék gyermekeiket, az becsülendő és elismerésre méltó dolog. Egyértelmű, hogy a jogalkotásnak szabadságot kell biztosítania a másneműek számára is, ez azonban nem korlátozhatja a családok szabad neveléshez való jogát. Amikor aztán a fiatalok betöltik a 18. életévüket és nagykorúak lesznek, akkor a neveltetésük, értékrendjük és meggyőződésük szerint folytathatják majd életüket. A kiskorúak könnyen befolyásolhatók, megzavarhatók, védelemre van szükségük. Külön figyelmet és elismerést érdemel a törvény azon része, amely komolyabb büntetésben részesíti a gyermekpornográfiát, valamint a fiatalokkal szembeni szexuális visszaéléseket.

– Mi a helyzet Olaszországban?
– Az LMBTQ-jogok kérdése súlyos törést okozott Olaszországban. A jelenlegi összetett krízishelyzetben inkább összefogásra és kiútkeresésre lenne szükség, nem pedig a különböző csoportok egymásnak ugrasztására. Az úgynevezett Zan-törvénytervezet pontosan azt célozza, amellyel az Orbán Viktor vezette kormányt vádolják. A szabad vélemény elnémításával járna, amennyiben jogerőre emelkedne a homotranszfóbiát büntető törvényjavaslat. Azok véleményének elhallgattatása lenne a cél, akik másként gondolkoznak, éreznek és vélekednek, mint az LMBTQ-személyek. Gyűlölik Orbánt és álhírgyártással próbálják lejáratni, azt terjesztve, hogy csonkítja a másneműek szabadságjogát, miközben ők pontosan ezt teszik Olaszországban mindazokkal, akik hisznek az egy nő és egy férfi kötelékén nyugvó családmodell érvényességében, vagy akik genderideológia nélkül szeretnék nevelni gyermekeiket.