Nagy az összhang a Soros által kiutalt tanácsadó és a kanadai playboy-miniszterelnök között. Nagy elánnal támogatta Trudeau 2015-ös hatalomszerzését és választási kampányát. Butts a Természetvédelmi Világalap kanadai (WWF-Canada) vezetője, konkrétan 2008 és 2012 között a WWF Kanada elnöke volt, mely ügynökséget ENSZ-háttérrel hosszú éveken át támogatta Soros György alapítványi hálózata is.
Butts a davosi Világgazdasági Fórum és a Bilderberg-csoport zárt ajtók mögötti találkozóin is aktívan részt vett, 2012-ben 362 ezer dolláros végkielégítéssel hagyta ott a WWF-et, hogy személyesen segítse Trudeau politikai marketingjének és későbbi kampányának megalapozását.
A korai Trudeau-kabinetben nemzetközi kereskedelemért felelős miniszteri posztot szerzett Chrystia Freeland közeli, baráti viszonyt ápol Sorossal – hol hivatalosan, hol informálisan, amit felvételek is tanúsítanak. Az egyik ilyen képen Soros nála és Trudeau-nál van meghallgatáson. A fotó 2020 januárjában, még a világjárvány előtt jelent meg Freeland honlapján, és a kép leírása alapján Soros Györggyel Kanadáról és a globális gazdaságról folytattak eszmecserét. Freeland 2019 végétől miniszterelnök-helyettes, tavaly óta pedig immár pénzügyminisztere Kanadának – olvasható a Tűzfalcsoport cikkében.
Sarah Goodmant – aki korábban a Soros-pénzelt, vancouveri székhelyű Tides Canada nevű olajipar-ellenes környezetvédelmi csoport üzletfejlesztési és stratégiai alelnöki tisztét látta el – 2017-től politikai tanácsadóként foglalkoztatta a Trudeau-kabinet Miniszterelnöki Hivatala. 2020 elején Goodmant politikai igazgatóból előléptették a kormányfő vezető tanácsadójává.
Az ugyancsak Soros-hátterű, amúgy kaliforniai és New York-i székhelyű Tides Foundation volt az a szervezet, amely mintegy másfél millió USA-dollárt utalt – végig amerikai forrásokból – a 2015-ös kanadai választási kampány befolyásolására több NGO-n keresztül, és a Leadnow nevű szervezet lehetett a Soros-kampánypénzek elosztásának központi organizátora.
Liberális vezetőként Trudeau már 2013 nyarán olyanokat ígért, hogy meg fogja védeni „Québec nyitott társadalmát”. Két évvel később, 2015-ben pedig tweetet küldött, amelyben arra buzdította a migráns határátlépőket, hogy jöjjenek csak Kanadába. Trudeau ezen felelőtlen megnyilvánulása összhangban állt Soros György agendájával, amely alapvetően a nemzeti határok megszüntetését célozza a nemzetközi migráció előtt.
Justin Trudeau tehát Kanada miniszterelnökeként az elmúlt években támogatta a harmadik világbeli (zömében muszlim vallású) migránsok letelepedését Kanadában.
Tette mindezt annak a Sorosnak az elképzeléseihez hasonlóan, akinek szervezeti hálózata és személyes brüsszeli befolyása ott volt (és van) az uniós kvóta-, áttelepítési programok mögött. Ebben szerephez jutott az Európai Stabilitási Kezdeményezés is, amelynek elnöke, Gerald Knaus történetesen a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) vezető munkatársaként is tevékenykedik. Az Európai Unió migrációs fellépése pedig mintaképül is szolgálhatott a kanadai balliberális kormányzatnak.
2017-ben, a közel-keleti és európai migrációs válság enyhülésekor Kanada kormányzati szintű megállapodást kötött az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával és Soros György OSF-jével annak érdekében, hogy elősegíthessék a „társadalmi mobilitást”, azaz a bevándorlók, menedékkérők finanszírozott beutaztatását és kanadai integrációját. Ezzel Trudeau kormánya szélesítette az úgynevezett magánszponzorációk számára biztosított mozgásteret az illegálisból törvényesíteni akart migráció megszervezésében – olvasható a Tűzfalcsoport cikkében.
Kérdés, hogy meddig lehet a kanadaiakkal szemben kormányozni, hiszen a lakosság négyötöde ellenzi a parttalan migrációt, vagyis a nyitott társadalommá való átalakítást.
Nem véletlen, hogy a 2021. őszi szövetségi választások nyomán Trudeau, bár megszerezte a harmadik kormányfői mandátumát, azonban egy második kisebbségi kormánnyal, miután a miniszterelnök liberálisai 159 mandátumot tudtak megszerezni a 338 fős képviselőházban. Justin Trudeau pártja a szavazatok szűk egyharmadát kapta, ami a legalacsonyabb aránynak számít – egy kormányzó párt országosan megszerzett szavazatait tekintve – Kanada választástörténetében.
És hogy mindez mennyibe kerül a kanadai választóknak? Nagyon sokba!
Korábban a Tűzfalcsoport már megvizsgálta, ahogy Trudeau-t a médiában ünnepelték, sokban emlékeztet ez Christian Kern osztrák kancellárra, akit nem véletlenül hasonlítanak össze vele. Ebben mindenekelőtt egy olyan PR-stratégia volt, amely a közösségi médiára támaszkodik, és amely arra épít, hogy a szelfiken pózoló Trudeau népszerűnek tűnhessen. Vannak párhuzamok a Clintonokkal is, amint azt a Trudeau Alapítványról szóló vita is mutatja. Trudeau már parlamenti képviselőként és pártelnökjelöltként is rendkívül hallgatag volt, amikor kapcsolatba került a bilderbergesekkel. A saját pártja és az osztrák lakosság kívánalmaival ellentétben Kern kancellár a CETA mellett áll, és tudatában volt annak, hogy a módosításokban egyetért Trudeau-val. 2016 őszén az emberek olyan híreket olvastattak el, mint például: „Trudeau udvarol Kernnek a CETA miatt”, vagy „Trudeau meg akarja győzni Kernt a CETA-ról”. Amikor Werner Faymann szövetségi kancellár 2016. május 9-én, a globalisták által instrumentalizált pártbéli ifjúság és más, magukat „kritikus baloldaliként” számontartók többhetes támadásait követően bedobta a törölközőt, a német médiumok már be is mutatták utódját az európai szocdemek között – olvasható a Tűzfalcsoport nevű portál cikkében.
A teljes cikk ide kattintva érhető el.
Borítókép: MTI/AP/The Canadian Press/Justin Tang
