– Ön nemrég azt a szokatlan döntést hozta, hogy a Mario Draghi vezette kormánytöbbeséget elhagyva átül az ellenzék soraiba. Mi volt az oka a pártváltásnak?
– Huszonhat éven keresztül a Silvio Berlusconi vezette Hajrá, Olaszország! tagja voltam. Azé a párté, amely a mai napig a néppárt soriban foglal helyet. Az évek során azonban határozott irányváltás ment végbe az Európai Néppárton belül, olyannyira baloldalra tolódott, hogy szinte lehetetlen megkülönböztetni az Európai Szocialisták Pártjától.
Kézenfekvő döntésnek tartom, hogy Orbán Viktor megvált a néppárttól, véleményem szerint a legmegfelelőbb helye a Giorgia Meloni vezette Konzervatívok és Reformerek soraiban lenne a nagyobbik magyar kormánypártnak.
Az én helyzetem is kicsit hasonló a Fideszéhez. Azt éreztem, hogy a Mario Draghi vezette kormány irányvonala egyre távolabb van az általam vallott értékektől. Képtelen voltam támogatni egy rövid távon gondolkodó, segélyközpontú, helytelen gazdasági döntéseket hozó, az LMBTQ-jogokat és a genderideológiát propagáló kormányt. Nem beszélve az egészségügyi vészhelyzet kezeléséről. Nagyobb hangsúlyt fektet az oltás felvételének kötelezővé tételére, mint a betegek gyógyítására. Ráadásul a nem, szexuális irányultság vagy fogyatékosság miatti diszkriminációt büntetni szándékozó, Alessandro Zan nevével fémjelzett törvényjavaslat parlamenti vitára bocsátását megelőzően a katolikus egyház, valamint további két keresztény egyház vezetője is levélben fordult Mario Draghi kormányfőhöz (a baloldal által kezdeményezett törvénytervezetet az LMBTQ-közösség tagjai jogainak bővítéséről október végén megbukott a parlament felsőházában – a szerk.). Az államok közötti megállapodásra hivatkozva kérték a minisztertanács elnöke beavatkozását a vallásszabadság biztosítására. A kormányfő válaszra sem méltatta az egyházi vezetőket. Ez csak néhány indok…
– Ön az elmúlt években többször lépett fel a szenátusban az LMBTQ-propaganda ellen. Mit gondol, az olaszok a Zan-törvénytervezet megbuktatásával végleg megszabadultak az ideológiai nyomástól?
– Nem, sajnos egyáltalán nem szabadultunk meg, a gyermekek érzékenyítése folytatódik az oktatási intézményekben. A törvény megbuktatásával csak azt tudtuk elérni, hogy ne legyen kötelező a genderelmélet tanítása, azt azonban nem tudtuk elérni, hogy az érzékenyítőcsoportokat kiűzzük a tantermekből. Ez nagyon veszélyes a gyermekek fejlődése szempontjából, különösen azokra nézve, akik törékenyebbek, családi hátterük bizonytalan. Ők könnyebben megfontolhatják a nemváltás lehetőségét.
Feltartóztathatatlanul folytatódik a terjeszkedésük, olyan törvénytervezetekbe bújtatják az LMBTQ-jogokat, amelyeknek semmi köze hozzá, ilyen a legfrissebb a közlekedési törvény.
Egyre több hivatalnok dönt úgy, hogy a homoszexuális párok béranyától származó örökbefogadott gyermekét anyakönyvezi. Természetellenes és jogsértő döntések, melyre sajnos egyre több példa van.
– Az egészségügyi vészhelyzet súlyos emberi veszteséget okozott Olaszországban. Érdekes, hogy hasonló tragédiák láttán még mindig vannak olyanok, akik a halálhoz való jogot követelik. Várhatóan jövő év elején referendumban dönthetnek az olaszok az eutanáziáról. Milyen következményei lehetnek?
– Nagyon veszélyes kezdeményezés, mert megnyitja az emberek előtt a lehetőséget arra, hogy a saját halálukat kérvényezzék. Gondoljunk csak a családtagjaik által elhagyott magányos idősekre! Könnyen meg lehetne győzni őket, hogy nagy terhet rónak a társadalomra, óriási kiadás az ápolásuk, a nyugdíjuk, jobban teszik, ha önként döntenek az életük befejezéséről. A referendumot előterjesztő javaslat szövegének legsúlyosabb része, hogy eltörli a beleegyező gyilkosság bűncselekményét. A jelenlegi jogrend szerint ugyanis bűncselekménynek számít, ha valaki saját halálának végrehajtását kéri egy másik személytől, aki aztán meg is teszi ezt. A referendum elfogadása ezt a bűntény eltörölné. Egyáltalán nem arról van szó, hogy életük végső stádiumában lévő emberek egy injekció segítségével megszabadulhatnak a földi élet szenvedéseitől, ennél sokkal szélesebb teret enged a halált választó személyeknek.
Egy új civilizáció, egy új ember megteremtése van folyamatban, amely kísértetiesen hasonlít az elmúlt évszázadban testet öltött egyeduralmi rendszerekhez.
– Milyen veszélyei vannak a könnyű drogok legalizálásának?
– A könnyű drogok házi termesztésének és felhasználásának legalizálásával morálisan elismernék, hogy egészségügyi szempontból nem jelent komoly veszélyt. Ez azonban hazugság, hiszen jól tudjuk, hogy – főként a fiatalok szervezetében – drámai és visszafordíthatatlan idegrendszeri pusztításokat okoz. A fiatalok könnyen azt gondolhatják, hogy normális dolog egy füves cigi elszívása. Egy eltompult, döntésképtelen, elbutított generáció kitermelése a cél, amelyet könnyedén lehet irányítani és befolyásolni. Sajnos már most is nagyon sok olyan fiatal van Olaszországban, akiknek az élete a cannabis beszerzése, használata vagy értékesítése körül forog. Egy civilizált államnak ezt büntetnie kellene, nem pedig ösztönöznie.
– Az idén hatvanezer illegális bevándorló érkezett Olaszországba a Földközi-tengeren keresztül. Vannak megfelelő források az érkezők eltartására?
– Olaszországban aggasztóan megnövekedett a mélyszegénység, az állam még saját állampolgárainak sem tud megfelelő anyagi segítséget és a legelemibb szolgáltatásokat nyújtani. A fogyatékos személyek 250 eurós támogatást kapnak. A vészhelyzet komoly gazdasági recessziót idézett elő. 327 ezer vállalkozás kényszerült bezárásra, nem beszélve a növekvő munkanélküliségről.
Szinte soha nem esik szó róla, hogy az illegális érkezők miatt sajnos lehetetlen befogadni a menedékre jogosult személyeket, akik még az olasz társadalom felemelkedését is szolgálhatnák.
Ha azonban bűnbandák által szervezett illegális határátlépésről, emberkereskedők üzérkedéséről van szó, akkor zavartalanul érkezhetnek. Gondoljunk csak bele, hogy ha a Földközi-tengeren való átkelés költsége három-ötezer dollár körül van, akkor a hatvanezer személy utaztatásával 180 ezer dollárra tettek szert a bűnbandák, akikről közismert, hogy a terrorista iszlámhoz közeli szervezetek. Gondoljunk csak bele, milyen fegyverraktárt lehet ilyen összegből fenntartani.
– Mario Draghi kormányfő csatlakozott azon európai vezetőkhöz, akik írásban tiltakozásukat fejezték ki a magyar kormány által életbe léptetett gyermekvédelmi törvény kapcsán. Helyesnek tarja?
– Elfogadhatatlannak tartom. A levél megszületését követő napon személyesen fordultam Mario Draghi kormányfőhöz, magyarázatot követelve a döntéséről. Szerettem volna tudni, milyen elvek alapján határozott, kikkel konzultált. Feltettem a kérdést, hogy felmerült-e hasonló tiltakozó levél megírásának szándéka a béranyaságot engedélyező országokkal szemben is? Ez ugyanis rabszolgasorsba kényszeríti a nőket, megfosztva méltóságuktól, a gyermekeket pedig árucikké alacsonyítja. Kérdésemre a mai napig nem kaptam választ. Ez csak egy újabb ok volt a sok közül, ami miatt úgy döntöttem, nem támogatom többé Mario Draghi kormányát.
