Díszzászlóalj masírozott, fáklyák égtek, a domináns szín pedig a fekete volt — külsőségeiben egy temetésre hasonlított a katonai ünnepség, amellyel a minap búcsút vettek az elmúlt tizenhat év német kancellárjától. Angela Merkel fekete kabátban, megilletődötten hallgatta az általa kért zeneműveket a katonazenekar előadásában. A repertoárral az evangélikus lelkész lányaként a kommunista NDK-ban felnőtt Merkel ugyanúgy utalni akart az örökségére, ahogy politikai búcsúját is megtervezte már évekkel ezelőtt. Most többek között egy keresztény egyházi dalt, illetve a vele egyidős keletnémet énekesnő, Nina Hagen egy számát kérte.
Brüsszelben, az Európai Tanács rangidőseként már korábban elbúcsúztatták, ahogy a német parlament alsóházában, a Bundestagban is, amelynek 31 év után először nem a képviselője. George W. Bushtól Joe Bidenig négy amerikai elnökkel működött együtt, legnagyobb európai stratégiai riválisával, Vlagyimir Putyin orosz elnökkel alkotott furcsa párosa pedig végigkísérte az elmúlt két évtizedet. Kompromisszumkereséssel, a problémák kereszténydemokrata mentorától, Helmut Kohltól tanult kibekkelésével (a németben: „kiülésével”) lett úrrá az Európai Unió sorozatos válságain. Ilyen hosszú karrierre kevesen számítottak, nem sokkal az országegyesítő Kohl máig rekordhosszúságú kancellársága (1982–98) után.
– Én magam is tévedtem. 2005-ben úgy véltem, Merkel négy éve csak „üzemi baleset” lesz a szövetségi köztársaság történetében. Addig nem mutatkozott politikailag iránymutatóként – mondja Gunter Weißgerber, lapunk németországi publicistája, aki 1990 és 2009 volt a Bundestag szociáldemokrata (SPD) képviselője, és több éven át ült Merkellel együtt a kormánypárti padsorokban, mielőtt hátat fordított volna az SPD-nek.
– Utólag úgy látom, semmiféle saját terve nem volt azonkívül, hogy örökké kancellár maradjon. Feladott minden konzervatív álláspontot, átvéve az SPD és a Zöldek szempontjait. Egyre inkább a fősodorbeli média kedvencévé vált, ami hízelgett neki – teszi hozzá Weißgerber, aki szerint Merkel a 2015-ös migránsválság idején élte át sikervágyának legintenzívebb pillanatait, amikor egymillió bevándorlót engedett be. Ezután már óriási médiahátszéllel foghatott Németország társadalmi-gazdasági átalakításába.
– Nem sokkal a szörnyű határnyitás előtt még Jéghercegnőnek számított, de az ellenőrizetlen bevándorlás lehetővé tételével egy csapásra császárnővé avatták. Végre saját kancellárjuk lett a kommentátoroknak. A nyilvánosság kontrollja a kormányzás felett megszűnt létezni. Angela Merkel az EU fő veszélyeztetőjeként vonul be a jelen történelmébe – von mérleget a volt német politikus.
Merkel tizenhat kormányfői évéből több mint tizenegy egybeesik Orbán Viktor miniszterelnökségével. A Fidesz az Európai Néppártból való távozásáig az EU legnagyobb pártcsaládját is együtt erősítették. Szövetségesek voltak, de kapcsolatuk nem felhőtlenül alakult. Miközben a magyar kormányfő feltűnően gyakran utalt Kohl örökségére – amelynek Merkel hátat fordított –, az európai baloldal azt várta volna a kancellártól, hogy jobban határolódjon el Orbán Viktor politikájától. Merkel távozásával most Orbán lesz az EU rangidős, legrégebben hivatalban lévő tagállami vezetője.
Hazánk nem járt rosszul Merkel kancellárságával. Magyarország ki tudott alakítani egy egymás megértésén nyugvó, kiegyensúlyozott kapcsolatrendszert. Nemhiába hangzott el idehaza többször, hogy Magyarországnak jót tenne a merkeli kormányzás folytatása. Ugyanakkor a Kereszténydemokrata Unió (CDU) szempontjából talán jó lett volna időben találni egy kancellárképes utódot – állítja Bauer Bence, a Mathias Corvinus Collegium Magyar–Német Intézetének igazgatója.
Merkelen az ideológiai elkötelezettséget kérjük számon, és bizonyos értelemben joggal. Kancellárságát csaknem végigkísérő pártelnöksége alatt a CDU feloldódott, elveszítve konzervatív-kereszténydemokrata jellegét. Elsősorban Németország és az Európai Unió működtetésében volt érdekelt, és jól-rosszul, de működtette is a rendszert; ünnepélyes búcsúztatásán „a legmagasabb rangú adminisztrátorként” jellemezték – mondja Prőhle Gergely, hazánk korábbi berlini nagykövete, aki differenciált gondolkodású és természettudományos pallérozottsága (Merkel fizikusként végzett) mellett a művészetekben is jártas kancellárra emlékszik vissza.
– A tizenhat év komoly teljesítmény, de látni kell, hogy a német politikai rendszer a magyarral ellentétben konszenzusra törekszik: a tizenhat tartományban tizennégyféle koalíció működik, és a pártok sehol sem kerülhetnek annyira rossz viszonyba egymással, hogy ne tudjanak emiatt szövetségi vagy tartományi szinten együttműködni – teszi hozzá. A német kormányfő 2005 és 2021 között egy ciklust leszámítva nagykoalícióban kormányzott, ami nem erősítette a karakteres politikai arcélt. A Merkel-korszakra és vele együtt a CDU-ra is olyan nagy horderejű döntések nyomják rá a bélyegüket, mint a sorkatonaság eltörlése, a minimálbér emelése, az atomerőművek leépítése és az azonos neműek egybekelését lehetővé tévő úgynevezett házasság mindenkinek törvény.
Prőhle úgy látja, kancellársága második felében Merkel keleti identitása felerősödött, jobban tudatosult benne a kelet-közép-európai országok fontossága. Pragmatizmusa jegyében elfogadóbb lett hazánk és Lengyelország irányvonala iránt, az Európai Parlament ideologikus megközelítésével szemben is. – Ennek Magyarország egyértelmű haszonélvezője volt – állítja a több magyar–német kormányfői találkozó szervezésében is részt vevő, azokon pedig jelen lévő Prőhle Gergely, érdekességként megemlítve: előfordult, hogy a kancellár NDK-beli fiatalságára visszaemlékezve azon nosztalgiázott, milyen jó óriáskiflit lehetett kapni az óbudai Római-parton, a kemping mellett.
Borítókép: Angela Merkel részt vesz a tiszteletére rendezett katonai búcsúünnepségen a német honvédelmi minisztériumnál Berlinben 2021. december 2-án. (Fotó: MTI/EPA/Friedemann Vogel)
A Merkel-korszak vége
