– Mennyire valószínű ön szerint a háború, legalábbis a tulajdonképpeni háború Oroszország és Ukrajna, avagy Oroszország és a Nyugat között?
– Nagyon kevéssé. Először is, ha tényleg háborút akarsz indítani, nem hetekig vonultatod fel a csapataidat. Másodszor: a nagy hatótávolságú rakéták korában komoly veszélynek teszed ki a harceszközeidet. Márpedig Moszkvának számolnia kell egy ilyen amerikai válaszcsapással. Nem biztos, hogy így lesz, de számolnia kell vele. Harmadszor pedig a haditechnika üzemanyag-utánpótlása nagyon sebezhető dolog logisztikailag. De Vlagyimir Putyinnak rengeteg ideje van. Most azon gondolkodhat, mik is az amerikaiak szándékai. Viszont ez fogas kérdés: Amerika sem teríti ki a lapjait.
– Egy háttérbeszélgetésen egy amerikai illetékes a neve elhallgatását kérve azt mondta: „az őszinte válasz az, hogy nem látunk bele teljesen Putyin döntéshozatalába”. Önt a Stratfornál és a Geopolitical Futuresnél végzett elemzései az egyik legelismertebb geostratégává tették a világon. Adjon támpontokat, mi járhat az orosz elnök fejében?
– Az oroszoknak alapvető nemzeti érdekeik vannak. Először is, az egykori Szovjetunió, vagy ha úgy tetszik, az orosz birodalom határainak helyreállítása. Ezt láttuk Belaruszban, a Dél-Kaukázusban, Kazahsztánban, most pedig Ukrajnában.
Ukrajna ütközőállam, egy puffer. Az oroszoknak szükségük van rá, hogy tartsák a határokat, és nem bíznak a Nyugatban, hogy ezt tiszteletben tartja. Ha orosz lennék, én is Ukrajnát akarnám.
Ám amerikai vagyok, és nem akarok egy újabb hidegháborút. Nem telepítettünk rakétákat Ukrajnába, nem vettük fel őket a NATO-ba. Mi is van akkor, ha nyugatabbra mozdul el a puffer? Nos, Amerikának nem érdeke egy orosz dominancia Európában.
– Vannak ebben a történetben egyáltalán jó fiúk meg rossz fiúk?
– Mindenki az – vagy senki. Egyszerűen különbözők a nemzeti érdekek. Régóta volt egyébként egy hallgatólagos egyezség Washington és Moszkva között, hogy az amerikaiak nem adnak fegyvert Kijevnek, az oroszok pedig nem jönnek beljebb a keleti térségeknél.