– Tízéves a budapesti Koreai Kulturális Központ, amit idén először egy egész napos rendezvénnyel, a Korea-nappal ünnepelnek meg holnap a Millenárison. Honnan jött az ötlet a nyárindító fesztiválhoz?
– Másfél éve képviselem nagykövetként a hazámat itt Magyarországon, előtte a lisszaboni külképviseletet vezettem, de ott mindössze kétszáz koreai honfitársam él az országban, és csupán két dél-koreai cég van jelen. Nagyon irigy voltam más országok nagyköveteire, milyen nagyszabású tematikus kulturális rendezvényeket rendeznek, felvonultatva országaik nemzeti sajátosságait, egyedi gasztronómiai különlegességeiket, kulturális hagyományaikat és hagyatékaikat – nekem azonban ott nem volt közönségem ehhez. Nem úgy, mint Budapesten, illetve Magyarországon, ahol a tavalyi év hivatalos statisztikái szerint 5400 koreai rendelkezik állandó tartózkodási engedéllyel, és akkor még nem is számoltunk a munkavállalókkal és az itt tanuló diákokkal.
A turistákat is beleértve általánosságban azt mondhatjuk, hogy körülbelül tízezer koreai van jelen egyidejűleg Magyarországon napi átlagban, ráadásul a szimpátia kölcsönös: a magyarok is szeretik a koreai kultúrát.
Ekkor fogalmazódott meg bennem a Korea-nap ötlete, hiszen van itt egy tekintélyes számú koreai közönség, akit egy ilyen rendezvényen össze lehet kapcsolni a magyarokkal.
– A Koreai Kulturális Központ egyébként is élen jár a programfüzet tematizálásában: ősszel például rendszeresek a filmfesztiválok, de ezen kívül is rengeteg koncerttel és előadással várják a látogatókat. Mit tapasztalnak, van érdeklődés a koreai programok iránt?
– A központ minden igyekezetével azon dolgozik, hogy életben tartsa a pezsgést. A Frankel Leó utcai épület hetente hetven különböző tanfolyamnak ad otthont, ami körülbelül heti ötszáz látogatót vonz be, és természetesen a holnapi Korea-napot is a központ szervezi. Érdemes azt is megemlíteni, hogy méretét és funkcióját tekintve a világon működő harminchárom intézmény közül a budapesti a legnagyobb, és bár a koronavírus-járvány kényszerűen megfékezte az aktivitást, a pandémia enyhülése óta szerencsére ismét teljes erővel dolgozhatunk. Bár ez a személyes véleményem, de hadd tegyem hozzá: nemcsak a legnagyobb, de a legjobb is.