Varsó ezért a legradikálisabb híve az Oroszország elleni lehető legfájdalmasabb szankcióknak, és ugyanilyen hévvel képviseli azt a nézetet, hogy a háborúnak Kijev teljes győzelmével kell végződnie.
A minimális követelés, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnököt és klikkjét el kell távolítani a hatalomból, vissza kell térni az agresszió előtti határokhoz, és el kell ítélni a háborús bűnösöket. Ennél becsvágyóbb vélemény szerint Oroszországot ki kell űzni az általa 2014-ben elfoglalt vagy befolyása alá vont délkelet-ukrajnai területekről is. Végül a maximalista elképzelés szerint addig kell folytatni a háborút, amíg Oroszország vissza nem szorul, mondjuk, valahová a Távol-Keletre.
De hogy ez hogyan érhető el, arról nem beszélnek. Akik ezt a forgatókönyvet preferálják, nem veszik számba a társadalmi és gazdasági következményeket. Nem kérdezik, hogy az újabb szankciók mibe fognak kerülni a lengyeleknek, hogy mit kezdenek a riasztóan gyorsuló inflációval, a rohamosan növekvő államadóssággal, az ukrán menekültek ellátásának költségeivel, az egekbe szökő energiaárakkal, végül azzal a kockázattal, hogy Lengyelország belekeveredik a háborúba. Abban a hitben élnek, hogy történelmi esély kínálkozik az évszázados geopolitikai függőség megszüntetésére, és Amerika nem fog kiszállni. Harcolni nem fog ugyan értük, de fizet annyit, amennyire szükség van, hogy a háború kitartson addig, amíg Moszkva teljes vereséget nem szenved.
Nem zárható ki, hogy ezek az álmok teljesülnek. De az ellenkezője sem. Idővel, amikor Ukrajna destabilizációja újabb milliókat késztet menekülésre, az energiaárak elszabadulnak, az európai és végül a világgazdaság is visszaesik, reményeinkkel magunkra maradunk a porondon. A fejünk fölött fognak megállapodni. De ami itt marad, azért a társadalom és a gazdaság fizeti a számlát
– vélekedik a lengyel szerző.
Orosz–ukrán háború
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!