Az oroszok már néhány nappal ezelőtt bejelentették, hogy lényegében felszabadították az egykor százezres települést, a harcok már a külvárosokban zajlanak, tegnap pedig az ukránok is elismerték, hogy kiszorították őket a városközpontból. A részint ellentmondó narratíva egyik oka nyilvánvalóan az lehet, hogy mindkét fél megpróbálja saját sikereként beállítani a harci helyzetet: az ukránok, hogy szívósan védekeznek, az oroszok, hogy előrenyomulásuk jól halad. Másrészt a lényegében földig bombázott városban, a tüzérségi csata közepette nem egyértelműek a frontvonalak, a védők visszavonulása egy területről még nem jelenti automatikusan, hogy a támadók átvették az ellenőrzését.
Egy dolog azonban biztos: Szjevjerodonyeck eleste csupán idő, talán napok kérdése, ezzel pedig szinte teljes Luhanszk megye orosz kézre kerül, amely után „ráfordulhatnak” a Donyecki területekre.
Az orosz offenzíva sikerének titka, hogy az áprilisi villámháborús tervek kudarca után keleten már stratégiát váltottak, visszatértek a hagyományosabb, de körülményesebb hadviseléshez.
Harctéri jelentések szerint sokkal több felderítő drónt alkalmaznak, az azonosított ellenséges állásokra aztán pusztító tüzérségi támadást indítanak, olykor percek alatt több száz lövedéket zúdítva a célpontra.
Csupán ezt követik az előrenyomuló páncélosok, nyomukban az esetleges ellenállást megtisztító gyalogsággal. Közben úgy tűnik, azt a megoldást választották, hogy lerombolják a Donyec folyó partján fekvő városból kivezető hidakat is. Ezzel elszigetelik a települést, elvágják az ukrán utánpótlási vonalakat, egyúttal csapdába zárják az ostromlott városban ragadt védőket. Viszont a későbbiekben a saját dolgukat is megnehezíthetik, hiszen korábban a támadóknak már meggyűlt a baja a folyami átkelésekkel.
Orosz–ukrán háború
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!