A háború kidomborította a függőségi viszonyt
Az orosz szénre augusztus 10-től rendeltek el embargót, de Lengyelország – amint Lukasz Warzecha a Do Rzeczy lengyel hetilapban írja – előresietett, már április 15-től bevezette azt. Ezzel maga teremtett szénválságot saját magának. A kormány a szénnel fűtő háztartásokat egyenként háromezer zloty (252 ezer forint) segéllyel kompenzálta, tovább fűtve az inflációt a piacra dobott 11,5 milliárd zlotyval.
Ellentmondásos helyzet alakult ki az orosz gázimport terén, amelyre egyelőre nem vonatkoznak a szankciók, noha több tagállam, köztük Lengyelország ezt is belevette volna a csomagba. Mégis riadalmat keltett, amikor leállt a szállítás az Északi Áramlat 1 gázvezetéken, és amikor újraindult, sehonnan sem hallatszottak harcias hangok – beleértve Lengyelországot –, hogy az oroszok nyugodtan zárják el a csapot, megleszünk orosz gáz nélkül. Nem kétséges, hogy Európa túlságosan függ az orosz gáztól, és a háború jó alkalom arra, hogy ezt a helyzetet megszüntessék, de megfontoltan, rendezett módon, fokozatosan kellene véghez vinni, a lehető legkisebb szenvedést okozva a gazdaságnak és az állampolgároknak.
Az unió eddig hét szankciós csomagot rendelt el, amelyeket három csoportra lehet osztani.
Az elsőt még a háború kitörése előtt fogadták el, miután Moszkva elismerte a két Donyec-medencei szakadár népköztársaságot. Ennek a csomagnak nincs különösebb hatása a háború menetére, de elvileg befolyással kellett volna lennie a putyini elit moráljára. Mintegy 1200, a Kremlhez közel álló befolyásos személy vagyonára vonatkozik. Lengyelország itt is élen járt, külön szankciós törvényt is elfogadott, amellyel befagyasztotta azoknak a cégeknek a vagyonát, amelyek kapcsolatai a Kremllel legalábbis kétségeket ébresztenek. Dolgozók elbocsátása, vállalati csődök, adóbevételek elmaradása lett a következmény.
Kérdéses a befagyasztott orosz vagyon sorsa
Az első szankciócsomagban az EU-ban eddig mintegy 14 milliárd euró értékű orosz vagyont fagyasztottak be. Nincs azonban egyetértés abban, hogy mit kezdjenek ezzel az összeggel.
Didier Reynders, az unió jogérvényesülésért felelős biztosa szerint el kellene kobozni és átirányítani egy Ukrajnát segítő alapba, de ezt a tagállamok egy része problematikusnak találja.
Részint, mert szeretnének fenntartani egy halvány esélyt egy jövendő megállapodásra Oroszországgal, részint pedig mert szerintük illetéktelen behatolást jelentene a tulajdonjog területére. Lengyelországot ez a szempont különösebben nem aggasztja.
A szankciók második csoportja a pénzforgalom korlátozására irányul. Május végéig az unióban (frissebb adatokat nem tettek közzé) az orosz központi bank mintegy 24 milliárd euró értékű kintlévőségét fagyasztották be, a globális becslések 300-400 milliárd dollárról szólnak. A szankció elrendelői azt remélték, hogy az orosz valutatartalékokra mért ekkora csapás gyors eredményre vezet. Az oroszok azonban profi módon reagáltak, és ügyesen védekeztek. Bezárták a tőzsdét, megakadályozták a valuta kiáramlását, és radikálisan megemelték a kamatlábakat. A rubel a várakozások ellenére nem értéktelenedett el, sőt megerősödött. Míg február 24-én, a háború kezdetén a dollár középárfolyamon 84,95 rubelt ért, ma már csak 56-ot. Hasonló a helyzet az euróval: február 24-én 95 rubelt adtak egy euróért, ma már alig valamivel többet, mint 56-ot. Lengyel szempontból a helyzet különösen aggasztó: a zloty a háború kezdete óta a dollárhoz, euróhoz és svájci frankhoz képest drámaian meggyengült. Nem vált be a bankkártyákat érintő korlátozás sem. Kiderült, hogy Oroszország jól elboldogul a két amerikai óriáscég, a MasterCard és a Visa kártyái nélkül is. Nem következett be pénzügyi katasztrófa, viszont meredeken nőtt az orosz Mir bankkártya használóinak száma.
Moszkva más piac után nézett
A szankciók harmadik csoportja az orosz nyersanyagok nyugati importjára vonatkozott. Oroszországot ugyan elzárták ettől (bár Joe Biden amerikai elnök kormányzata bizonyos korlátozások mellett komolyan mérlegeli az orosz kőolajexport engedélyezését), de a Nyugat nem az egész világ. Oroszország számára ott vannak a BRICS-országok, elsősorban Kína és a szintén dinamikusan fejlődő India, valamint Brazília és Dél-Afrika, amelyekkel élénk kereskedelmet folytat. Igaz, hogy kevesebbet fizetnek a kőolajért, mint a Nyugat, de a különbség nem túl nagy, miközben a Nyugat az olajat jóval drágábban tudja beszerezni más forrásból. Oroszország elsősorban kínai és indiai exportjával gyakorlatilag teljesen pótolni tudja kieső európai bevételeit. Május óta folyamatosan növelte olajkivitelét Kínába, és már meg is előzte Peking eddigi fő olajszállítóját, Szaúd-Arábiát. India, amely korábban alig használt orosz kőolajat, becslések szerint már napi 760 ezer hordót vásárol. Olajexportján Moszkva májusban 1,7 milliárd dollárral többet keresett, mint áprilisban, júniusban pedig a teljes gáz- és olajexportja 11,7 milliárd dollár bevételt hozott. Miközben Európára történelmének egyik legnehezebb tele és valószínűleg gazdasági stagnálás, ha nem recesszió vár, addig Oroszország az idei gáz- és kőolajexportján húsz százalékkal többet kereshet, mint 2021-ben – összesen mintegy 285 milliárd dollárt.
Oroszországot legérzékenyebben a nyersanyagok bányászatához nélkülözhetetlen technológiákra kivetett szankciók érinthetik.
De amíg ezek eredményre vezetnek, hónapok, sőt évek telhetnek el. És csak akkor, ha Kína vagy India, amelyeknek érdeke az orosz nyersanyag-kitermelés fenntartása, nem siet Oroszország segítségére. A szankciók természetesen nem maradnak hatás nélkül az orosz gazdaságra, a közgazdászok egyetértenek abban, hogy Oroszországra recesszió vár. A GDP, amely idáig hozzávetőleg évi három és fél százalékkal nőtt, akár 10-15 százalékkal is visszaeshet. De ennek nem lesznek olyan riasztó társadalmi hatásai, mint amilyenek bármely demokratikus országban hasonló esetben bekövetkeznének. A nyugati üzletláncokat vagy gyorséttermeket ráadásul az orosz lakosságnak csak a töredéke veszi igénybe, és még ebben a csoportban is sokan vannak, akik a bajokért nem az orosz vezetést, hanem a Nyugatot és az ukránokat hibáztatják. A nagy többség nem érzékel különbséget. Az orosz társadalom ráadásul sokkal jobban tűri a kényelmetlenségeket, mint bármelyik nyugati ország lakossága, főként ha olyan ügyről van szó, amely a nemzeti büszkeséget érinti.
Borítókép: A Guido szénbánya dolgozói. Lengyelország saját magának teremtette a szénválságot (Fotó: Artur Widak)
