– Nem is a hidegháborús megosztottság továbbélésére gondoltam, hanem az alapvető nézeteltérésekre a mai Európában…
– Ez viszont annak a kérdése, milyen Európában akarunk élni. Ezzel az EPP-nek komolyan kell foglalkoznia, és vitát kell folytatnia róla. Mi nem minden áron akarunk még több európai egységesítést. A baloldali és a zöldpártoktól eltérően például az oktatási és kulturális kérdésekben úgy véljük, ezeket a nemzetállamok hatáskörében kell hagyni. Az utóbbiak szintjén kell dönteni az ilyen ügyekben – ezt hívják szubszidiaritásnak, amire mindig visszautalunk. Nem az Európai Bizottság a kompetens ezekben.
– Ezek szerint ön Magyarország nagy barátja, hiszen éppen ebből fakadt a magyar vezetés számos vitája Brüsszellel…
– Nézze, Magyarország demokrácia, és a polgárai választották meg a vezetését. Nem dolga az Európai Bizottságnak, hogy beavatkozzon a tagállamok ügyeibe, hacsak nem alapvető emberi jogok forognak kockán, de nem úgy látom, hogy ez lenne a helyzet.
– Ha az EPP elnöke itt ülne most ön mellett, a kanapén, egyetértene ezzel? Manfred Weber nem mindig ilyen megértő, ha Magyarországról van szó.
– Biztosan egyetértene azzal, hogy a szubszidiaritásnak kell lennie a vezérlőelvnek. Ezt az elmúlt hetekben is világossá tette. De az egyes kérdéseket konkrétan kell megvizsgálni az egyes politikai területeken. Kulturális ügyekben ő is úgy gondolja, hogy ez a nemzetállamok hatásköre. Nekünk, bajoroknak, mint Weber vagy én is, ezt nem is kell nagyon magyarázni: mi is ragaszkodunk a kulturális autonómiánkhoz a szövetségi Németországon belül, amit az alkotmány biztosít a számunkra. Időnként nekünk is huzakodnunk kell Berlinnel, és ilyenkor az alkotmányra hivatkozunk. De ragaszkodunk a sokszínűséghez, amelyben élni szeretnénk. Ez felel meg a kulturális-történeti hagyományunknak.
– Azt mondja tehát, hogy Weber úrról se mondjunk még le?
– A bajorokról egyáltalán ne mondjanak le. Nagyon szorosak a gazdasági kapcsolataink is Magyarországgal, és érdekeltek vagyunk ezek fenntartásában.
