– Noha az Európai Néppárt (EPP) az unió legnagyobb pártcsaládja, nincsen túl jó formában. Németországban ellenzékbe szorultak, a franciáknál és az olaszoknál alig láthatók, Spanyolországban és Lengyelországban szintén legfeljebb az ellenzéket erősítik – és akkor csak a legnagyobb tagországokat soroltuk. Öt-tíz éve egészen másképp festett Európa politikai térképe. Mit történt önökkel?
– Valóban rögös út előtt állunk, de nagy erőkkel készülünk a 2024-es európai parlamenti választásokra. Politikai tartalomban, stratégiában és a kommunikációban is meg akarunk újulni. Ami Franciaországot illeti, valóban nem látom át, hogyan tudna megerősödni az ottani tagpártunk, a Köztársaságiak. Olaszországban a mostani folyamatok pár év alatt a pártrendszerüket is átrendezhetik – majd meglátjuk! Spanyolországban jövőre választásokat rendeznek, ami reménykeltő lehet a számunkra. Nagy pártcsalád vagyunk valóban, de ez meg is nehezíti a dolgunkat a többiekhez képest: számos országból sokféle érdeknek, a jobboldali tagpártoktól a centrista-liberális álláspontot elfoglalókig kell elférniük a néppárti ernyő alatt.
– Egyetért-e azzal, hogy mégiscsak Németország a kulcs az európai politikához? Friedrich Merz a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnökévé választása óta a német konzervatívok reménykednek abban, hogy erőre kaphat az EPP legnagyobb tagpártja.
– Németország valóban nagyon fontos, de új hatalmi központok alakultak ki Európában, amihez az ukrajnai háború is hozzájárult. Ezzel Berlinnek is meg kell tanulnia együttélnie.
– Melyek ezek a központok?
– Kelet-Közép-Európa, de említhetném az északi országokat is.
– A lengyel–magyar vezetésű Kelet-Közép-Európa és a Nyugat ellentétei hangsúlyosan jelentek meg az utóbbi években, ami súrlódásokkal járt a néppárton belül is. A Fidesz végül is elköszönt a pártcsaládtól, míg a vele együtt kormányzó KDNP bent maradt. Mennyire látja mélynek a nyugat–kelet törésvonalat Európában?
– Vannak másféle törések is, így a nyugati országokon belül, az észak–dél választóvonal mentén. Hány éve is tagja Magyarország vagy Lengyelország az EU-nak? Ne beszéljünk még mindig „régi” és „új” Európáról!