A lengyel–magyar viszony is megsínylené a varsói kormányváltást

Lengyelországban jövőre rendeznek választásokat, amelyek eredménye egyelőre megjósolhatatlan.

Polish Prime Minister Mateusz Morawiecki welcomes Hungarian Prime Minister Viktor Orban in front of the Lazienki Palace in Warsaw, Poland on 14 May 2018 (Photo by Mateusz Wlodarczyk/NurPhoto) (Photo by Mateusz Wlodarczyk / NurPhoto / NurPhoto via AFP) Fotó: Mateusz Wlodarczyk / NurPhoto / NurPhoto via AFP

Lengyelországban 2019. október 13-án tartották a legutóbbi parlamenti választásokat, ezért a négyéves törvényhozási ciklus végén, egy év múlva esedékesek az új választások. Ezek időpontját az államfő határozza meg. Andrzej Duda döntése sürgető, mert a vezető kormánypárt, a nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) és az ellenzéki, de a kormánypártot a parlamenti szavazásokon időnként támogató, rendszerkritikus Kukiz’15 mozgalom a választási törvény módosítását kezdeményezte. Ha a javaslatot elfogadják, a jövőben az alsóház (szejm) képviselőinek felét is egyéni választókerületekben választanák meg, ahogyan ez jelenleg a felsőház (szenátus) esetében történik. A választási törvény módosítását pedig nem lehet sokáig halasztani.

A választási rendszer

A szejm 460 képviselőjét a jelenlegi rendszerben pártlistákon, arányos rendszerben választják meg. A bejutási küszöb 5 százalék, a töredékszavazatokat a bejutó pártok között osztják szét. A 100 szenátort egyéni választókerületekben, többségi rendszerben választják. 

A 2019-es választásokat a 2015 óta kormányzó PiS nyerte meg a szavazatok 43,59 százalékával, 235 mandátumot szerezve az alsóházban, ugyanannyit, mint négy évvel korábban. Második helyen az ellenzéki, liberális Polgári Koalíció (KO) végzett (27,4 százalék), míg a harmadik a posztkommunista Baloldali Demokratikus Szövetség vezette baloldali koalíció lett (12,56 százalék). Bejutott a parlamentbe a Kukiz’15 mozgalommal szövetségben induló Lengyel Parasztpárt (8,55 százalék) és a radikális nemzeti pártok szövetsége, a Konföderáció (6,81 százalék) is. A 61,74 százalékos választási részvétel rekordmagas volt az 1989 óta tartott választások történetében. 

A szenátusban ellenzéki többség alakult ki, miután a PiS-nek csak 48 szenátora került be, ugyanannyi, mint az ellenzéknek. A négy független szenátor közül hárman az ellenzékkel tartanak. 

A felsőház az elmúlt ciklusban számtalan alkalommal torpedózta meg a szejmben elfogadott törvényjavaslatokat, de végleg megakadályozni nem tudta, mert a szejm újból megszavazta őket. 

A lengyel belpolitikai térkép nagymértékben hasonlít a magyarországihoz, a megosztottságban is. Az Európai Parlament lengyel ellenzéki képviselői ugyanolyan hévvel támadják kormányukat, mint magyar elvbarátaik. A hárompárti kormánykoalíció azonban, amelyet a 2017 óta a miniszterelnöki tisztséget betöltő Mateusz Morawiecki vezet, törékenyebb a magyarnál. 2021 augusztusában kisebbségbe is szorult, miután az egyik párt, az Egyetértés kilépett a koalícióból. Mindazonáltal a PiS a Kukiz’15-tel kötött, egyes programpontok kölcsönös parlamenti támogatásáról szóló megállapodásnak és néhány független képviselő szavazatának köszönhetően meg tudta őrizni többségét.

Bizonytalan jövő

A jövő évi választások kimenetelét nehéz megjósolni. A különböző felmérésekben a PiS stabilan őrzi első helyét, támogatottsága 32,7 és 35 százalék között van jelenleg, de ez kevés a többség megszerzéséhez. 

Második helyen a Donald Tusk volt miniszterelnök, az Európai Tanács és az Európai Néppárt korábbi elnöke által vezetett Polgári Koalíció áll 26-29 százalékos támogatottsággal, harmadikon a magát jobboldaliként aposztrofáló, de ellenzéki Szymon Holownia újságíró 2020-ban alapított Lengyelország 2050 nevű mozgalma 10-14 százalék közötti népszerűséggel, negyediken az egyesült Baloldal 8-9 százalékkal, míg a Lengyel Parasztpárt–Lengyel Koalíció választási szövetség a bejutási küszöb határán egyensúlyoz. A részvételt a jelenlegi felmérések 55–57 százalék közé teszik.

Donald Tusk és felesége szavaz 2019-ben az európai parlamenti választásokon. Fotó: Adam Warzawa

Egy győzelemmel kecsegtető közös ellenzéki lista létrehozása mindazonáltal erősen kétséges: nem vált be ez a kísérlet a 2019. májusi európai parlamenti választásokon, amikor a Polgári Platform (PO) vezetésével megalakult ellenzéki szövetség alulmaradt a PiS-szel szemben. 

A PiS számára problémát jelent, hogy nem sikerült kapcsolatot kialakítania egyetlen kisebb ellenzéki párttal sem, pedig a Lengyel Parasztpárt természetes szövetségese lehetne. 

Hátrányos lenne számára az ukrajnai háború elhúzódása, ami az Oroszország elleni szankciók további szigorításához vezetne, és megnehezítené a gazdasági helyzet stabilizálását.

Javára szólnak viszont a jóléti intézkedések, a személyi jövedelemadó csökkentése, az infláció mérséklését, a munkahelyek védelmét és a lengyel cégek támogatását célzó gazdasági csomag, és az élelmiszerek, üzemanyag, földgáz és villanyáram, műtrágya áfájának csökkentése. 

A Fidesz–KDNP-koalíció érdeke nyilvánvalóan az, hogy a jelenlegi lengyel kormánykoalíció nyerje meg a választást. 

Ellenkező esetben teljes fordulatra, a brüsszeli elvárásokhoz messzemenően igazodó, globalista irányvonalra kellene számítani Donald Tusk vezetésével, aki a magyar miniszterelnököt rendszeresen bírálja, és akinek elnöksége alatt függesztette fel a Fidesz tagságát az Európai Néppártban. Az Európai Tanácsban sem lehetne Lengyelország támogatására számítani, a magyar–lengyel kapcsolatok mélypontra zuhannának, és kárt szenvedne a visegrádi együttműködés is.

Javuló kapcsolatok

Az ukrajnai háború után elhidegült magyar–lengyel kapcsolatok az utóbbi időben javulásnak indultak, különösen az Európai Unió helyreállítási alapjából Lengyelországnak járó pénzek kifizetésének visszatartása miatt, noha a lengyel helyreállítási tervet az Európai Bizottság már elfogadta.

V4 csúcstalálkozó Kassán. Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán

A lengyel vezetés felismerte, hogy az EU-n belüli érdekérvényesítéshez elengedhetetlen Varsó és Budapest, tágabban a visegrádi négyek együttműködése.

Morawiecki nyáron még úgy nyilatkozott, hogy a visegrádi országok útjai szétváltak, de ősszel barátságosabb húrokat kezdett pengetni, és november 24-én, hosszú idő után először V4-es kormányfői csúcstalálkozót is tartottak Kassán, a soros szlovák elnökség égisze alatt. Teljes egyetértés volt a négy miniszterelnök között abban, hogy a bizonyos ügyekben fennálló nézeteltérések ellenére folytatni kell az együttműködést ott, ahol ez lehetséges és szükséges, elsősorban a gazdaság, kereskedelem, energetika, biztonság és az illegális migráció elleni küzdelem terén, de alacsonyabb szinten, a minisztériumok között és a Nemzetközi Visegrádi Alapon keresztül is.

Borítókép: Mateusz Morawiecki lengyel és Orbán Viktor magyar kormányfő (Fotó: Mateusz Wlodarczyk/AFP)