– Amikor fent járt a minap a Miniszterelnökségen, a karmeliták valamikori rendházában fogadták. Karmelita nővér volt a mártírhalált halt Edith Stein is, akiről az önök intézetét elnevezték, és aki Keresztes Szent Terézia Benedikta néven ma Európa egyik védőszentje. Nagy szimbólumok között élünk, de hová lett a kereszténység az európai mindennapokból?
– Európa a világ egészét tekintve veszít a jelentőségéből. Csak hisszük magunkról, hogy az emberiség élcsapata vagyunk, de nem ez a helyzet. Visszaszorulóban vagyunk demográfiailag, gazdaságilag is. A katolikus egyház világszerte bővül, noha Európában csökken a jelentősége. Az igazi kérdés tehát valójában az, fennmarad-e Európa? Minden civilizációnak megvan a maga életciklusa, és az az érzésem, Európa most egy ilyen ciklus végéhez közelít. De az is elképzelhető, hogy később egy felívelő szakasz következik. A jövőnk mindenesetre a gyermekeinken múlik, a születésszám márpedig alacsony Európában. Olaszországban például 1,3 az átlagos termékenységi ráta, ami persze nem jelenti azt, hogy minden nő vállal gyermeket. Az én feleségem még négy gyermeket szült, s vannak, akik többet. De ha ez így megy tovább, úgy beszélnek majd az utánunk következő korok emberei az olaszokról vagy a németekről, ahogy mi az asszírokról vagy a babilóniaiakról.
– Katolikus szemmel miben látja a legnagyobb veszélyt: az elvilágiasodásban, a genderideológiában vagy a muszlimok tömeges nyugat-európai bevándorlásában?
– Tegyük most félre az iszlám bevándorlást! Mi a gond azzal, ha olyan területeket foglalnak el, amelyeket mi magunk hagyunk parlagon? A genderideológia nagy probléma. De a szexualitás – az emberi tevékenységek egyik fő mozgatórugója – sem nyeri el valahogy azt az értelmet, amelyet pedig el kellene nyernie. Amikor az ember húszéves, a szexualitás még önmagáért fontos. De később ráébredünk, hogy azáltal nyer értelmet, ha gyermekek is születnek belőle, az én koromban pedig már arra is, hogy akkor, ha unokák is. Ma a kultúránk megreked az egyéjszakás kalandoknál, és úgy látom, a mai fiatal férfiak tartanak a nőktől, és senki nem segíti őket tanácsokkal.
– Kiknek a feladata a szexuális nevelés? A szüleiké? Lelkipásztoroké? Másoké?
– Természetesen a szülőké. Az én feladatom, hogy elmagyarázzam a gyermekeimnek, milyen csodálatos kapcsolat gyümölcseként jöttek világra, és őket is érdekli, hogyan születtek. Aztán persze a párkapcsolati döntéseiket ők maguk hozzák meg.
– Bízik Giorgia Meloni új, jobboldali kormányában? Az új miniszterelnökük az elmúlt években kifejezetten méltatta a magyar családpolitikát.
– Igen, a magyar családpolitika az egyik legjobb Európában. Melonival korábban sok mindenben nem értettem egyet, de meg kell hagyni, az elmúlt két-három évben nem vétett hibát. Legutóbb pedig csodálatos beszédet tartott a római parlamentben. A bevándorlással például az a helyzet, hogy nem lehet rá teljesen nemet mondani, de azért feltétlen igent sem. Az államnak kell ellenőrzése alatt tartania a területét és meghatároznia a szabályokat. Világos különbséget kell tennünk a tényleges menekültek és a gazdasági migránsok között; az utóbbiak csak abban a mértékben jöhessenek, amennyit megenged a kapacitásunk! És persze nem szabad lemondanunk a hazaküldésük lehetőségéről sem.
