A schengeni övezet története: hol húzódik a schengeni határ?
Az Európai Unió 1993-as megalakulásával létrejött az egységes piac, amely a négy alapszabadságot hivatott megvalósítani: az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad áramlását a tagállamok között.
A személyek szabad mozgása azt jelenti, hogy az állampolgárok az Európai Unión belül bárhol élhetnek, tanulhatnak, dolgozhatnak és nyugdíjba vonulhatnak. Az integrációs lépés végrehajtásának érdekében elő kellett segíteni a határok közti könnyebb átjárást is.
1995-ben jött létre az egyik legnagyobb uniós vívmány, a schengeni övezet, amely lehetővé tette a szabad, útlevélmentes határátlépést a tagjai között.
A közös határokon gyakorolt ellenőrzés fokozatos megszüntetéséről már 1985-ben tárgyalt Belgium, Hollandia, Luxemburg, Franciaország és Németország, amely államok a luxemburgi Schengen városában alá is írták a schengeni megállapodást. Ennek utódja, a schengeni egyezmény csupán tíz évvel később lépett hatályba, az alapító tagokon kívül Spanyolország és Portugália bevonásával. A megállapodás, az egyezmény és az ezekhez kapcsolódó szabályok együttesen alkotják a „schengeni vívmányokat” – írja az Eur-Lex uniós weboldal.
A schengeni övezet bővítésére több alkalommal is sor került, jelenleg 22 uniós állam a tagja, illetve a blokk országain kívül Norvégia, Izland, Svájc és Liechtenstein. Öt kivételével tehát minden uniós tagállam a schengeni térség része: Írország kívül kíván maradni, Bulgária, Horvátország, Ciprus és Románia pedig a jövőben csatlakoznának a schengeni térséghez.
Mik a schengeni övezethez való csatlakozás feltételei?
Az Európai Parlament honlapján az áll, a schengeni övezeten kívüli országoknak négy követelményt kell teljesíteniük a csatlakozáshoz:
- Az országoknak felelősséget kell vállalniuk az EU külső határainak ellenőrzéséért.
- Közös schengeni szabályokat kell alkalmazniuk, mint például a szárazföldi, tengeri és légi határok ellenőrzése, valamint az egységes schengeni vízumok kiadása.
- A schengeni övezet magas szintű biztonsága érdekében az államoknak együtt kell működniük más schengeni országok bűnüldöző szerveivel.
- Csatlakozniuk kell a Schengeni Információs Rendszerhez (SIS), és azt használniuk is kell.