Kinek a háborúja? (16. rész) – A nagy LNG-üzlet

Az európai lakosság elszegényedik, Európa ipara pedig tönkremegy. Nagy üzlet!

Kairó, 2022. június 15. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (b2) nézi, amint Kadri Simson energiaügyért felelõs uniós biztos, Tarek el-Mola egyiptomi olajipari miniszer és Karín Elharrar izraeli energiaügyi miniszter (elöl, b-j) megállapodást ír alá az Európai Unióba szállítandó izraeli és egyiptomi földgáz mennyiségének növelésérõl Kairóban 2022. június 15-én. Az izraeli gáz Egyiptomon keresztül, cseppfolyósított földgáz (LNG) formájában, hajón érkezik majd Európába. MTI/EPA Fotó: Háled el-Fiki

Nagy a dicsekvés, hogy Európa függetlenedik az orosz gáztól. Korábban a teljes európai behozatal közel negyven százaléka Oroszországból származott, ezt válthatja ki most az LNG, elsősorban Amerikából, de növekedett a beszállítás Katarból, Egyiptomból, Norvégiából, Peruból és Angolából is. Tudjuk, ők is tudják, hónapok óta erről beszél minden szakértő: a cseppfolyósított földgáz kevesebb, drágább, ráadásul évekbe kerül kiépíteni az infrastruktúrát. Ami pedig a legfőbb kérdés: most, hogy Európa gyakorlatilag leválik az orosz földgázról, minek erőltette Brüsszel a gázársapkát?! Ráadásul miért 180 euró/KWh-ban határozta meg a földgáz-behozatal ármaximumát, miközben ez jóval alacsonyabb, 140 euróo/KWh volt a holland TTF gáztőzsdén a szavazás idején?

Az európai földgázimport átrendeződése

Az európai gázpiacokon nyár közepére uralkodott el a pánik, amikor a szankciók miatt csökkent földgázimport veszélybe sodorta a téli betárazást. A Jamal orosz földgázvezeték májustól leállt, az Északi Áramlat 1 vezetéken júliustól akadozott a szállítás, majd meg is szűnt, miután a szabotázs során felrobbantották. Egyre nőtt tehát a kereslet, miközben csökkent a kínálat, így a gáz köbméterenkénti ára drasztikusan megugrott: augusztusban háromszáz euró felett vásárolták az európai szereplők, ami harmincszorosa a korábbi évek beszerzési költségének. A tagállamok attól tartottak, hogy nem fogják tudni feltölteni a tárolóikat az első őszi hideg előtt, ezért hajlandók voltak csillagászati árat is fizetni a földgázért. Közben rohamtempóban zajlott a tankerhajókkal szállítható cseppfolyósított földgáz fogadására alkalmas infrastruktúra kiépítése is, miután Washington már a háború kitörésekor felajánlotta saját LNG-készleteit – annak ellenére, hogy akkor még a versailles-i megállapodás értelmében azt hittük, Brüsszel szankciói nem terjednek ki majd az energiaellátásra.

A nyár elejétől azonban egyre több tagállam vásárolt elsősorban amerikai cseppfolyósított földgázt, ami a vezetékesnél jóval drágább – de még a tankeren történő szállítás és a bonyolult, energiaigényes visszagázosító üzemek építésének extra költségei sem indokolják azokat az elképesztő összegeket, amit az LNG-ért kértek nyár végén a piacok.

Mivel az LNG fogadására alkalmas terminálokból sincs minden országban, a kapacitáshiány is hajtotta fel az árakat. Miután azonban mindenki mindenre hajlandó volt, októberre sikerült feltölteni az európai gáztározókat, így megszűnt a pánik, csökkent a kereslet, és az augusztus 26-i 350 euróról október 19-re 117 euróra esett vissza a gáz ára megawattóránként a holland TTF gáztőzsdén.

Ha kell, ha nem, legyen sapka

Az elszálló világpiaci árak megfékezésére Brüsszel erőltetni kezdte a gázárplafon ötletét, vagyis hogy belenyúlva a piaci folyamatokba, maximálják az unióba importált földgáz beszerzési árát. Hiába mondták a szakértők, hogy a leállított vagy felrobbantott gázvezetékeken és egyoldalúan felmondott gázszerződéseken ez ugyan nem segít: attól, hogy korlátozzák a tőzsdét, nem lesz nagyobb az importálható gázmennyiség. Figyelmeztettek arra is, hogy az orosz vezetékes gáz pótlására hivatott LNG behozatala már így is bizonytalan, hiszen Európában nincs elég visszagázosító terminál, de ha még az árát is korlátozzák, az exportőrök az LNG-tankereket egyszerűen átirányítják más kikötőkbe, ahol többet kínálnak a cseppfolyósított földgázért. A gázársapka bevezetését ennek ellenére kierőszakolta Brüsszel, mégpedig magasabb áron, mint a holland gáztőzsde jegyzése. Ezzel a lépéssel gyakorlatilag azt üzentük az exportőröknek, hogy drágábban is vásárolunk tőlük.

Az Egyesült Államok és az LNG-infláció

Az S&P nemrégiben ismertetett elemzése szerint a fő kérdés az, hogy az Egyesült Államok LNG-szállítmányai hogyan alakulnak az elkövetkező hónapokban. 

Az USA LNG-exportja megugrott, hogy kielégítse az intenzív globális keresletet, amelynek legnagyobb része Európába irányul. Közben azonban negyvenéves csúcsra emelkedett az amerikai infláció, ami nyomást helyezett a washingtoni kormányzatra is. A magas üzemanyagárak miatt felmerült az LNG-kivitel korlátozásának lehetősége is, bár az EQT, az Egyesült Államok legnagyobb gáztermelőjének vezetői nemrégiben kiemelték, hogy Amerika növeli a kitermelést: a hét legnagyobb amerikai LNG-exportáló létesítménybe irányuló gázforgalom 2022-ben emelkedik. Az S&P Global Commodity Insights gázvezeték-áramlási adatai szerint november 1-jéig átlagosan mintegy 11,7 milliárd köbméter/napot tettek ki, szemben a 2021-es év ugyanezen időszakában mért közel 10,4 milliárd köbméter/nap értékkel. Aggódnak azonban, hogy az Egyesült Államoknak a globális gázpiacokon betöltött egyre fontosabb szerepe miatt a további LNG-exportkapacitás kiépítése a hazai földgázárak emelkedését eredményezheti. Richard Glick, az amerikai szabályozó FERC elnöke arra figyelmeztetett, hogy a kapacitásbővítés felfelé nyomja a földgázárakat és szűkíti az amerikai fogyasztók számára elérhető gázmennyiséget. 

A háborús szankcióknak nevezett, orosz vezetékes gázról amerikai LNG-re történő európai ellátási átállás tehát inflációt, energiaválságot és bizonytalan gazdasági környezetet eredményez mind az USA-ban, mind az unióban. A kérdés az, kinek éri ez meg.

A legnagyobb amerikai LNG-beszállító, a Cheniere jelenleg is bővíti a kapacitásait, hogy minél több gázt tudjon világszerte exportálni, elsődleges piacának Európa számít. A hosszú távú szerződések üzleti titoknak számítanak, de ha megnézzük a cég exportadatait, az derül ki, hogy az amerikai és az európai gáztőzsde között jelentős különbség van az árazásban. A Cheniere vállalat az amerikai Henry Hub tőzsdéhez igazodva 33 eurót határoz meg megawattóránként az LNG-ért, ugyanakkor, az európai régióban használt benchmark, a holland TTF most 100 euró/megawattóra környékén mozog. Az árkülönbségből a feldolgozó cégek profitálnak, hívta fel a figyelmet az Oeconomus friss tanulmánya. Vagyis jelenleg 65-70 euró hasznot könyvelhetnek el megawattóránként. A francia Total Energies tartja a legtöbb hosszú távú szerződést a Chenierel, ami több mint tízmillió tonna LNG-nek felel meg évente. A spanyol Naturgy, amely ötmillió tonna LNG-t vásárol a Chenier-től, csaknem ötször több bevételt könyvelt el idén a gázkereskedésből, mint tavaly. A féléves jelentés alapján látható, hogy ez a Henry Hub és a TTF különbségének köszönhető, tehát az amerikai és az európai gáztőzsde közti nagyobb volumenű kereskedés óriási hasznot hajt a gázvállalatoknak. Annak ellenére, hogy további feldolgozási és szállítási költségek vannak, a feldolgozó cégek jócskán profitálnak az amerikai LNG európai eladásából. Az Insider által megszólaltatott név nélkül nyilatkozó egyik befektetési bankár a bevételekről azt mondta: itt már nem is százalékban kifejezhető pluszbevételről van szó, hanem szorzóról. Vagyis pusztán azzal, hogy az amerikai partokról Európa partjaira utaztatják a gázt, bármiféle hozzáadott érték nélkül többszörös haszonra tesznek szert a gázvállalatok. Az európai lakosság közben elszegényedik, Európa ipara pedig tönkremegy. Nagy üzlet!

A szerző a Hír TV Háború Ukrajnában című műsor felelős szerkesztője, a cikk az adásokban elhangzottak alapján íródott

Borítókép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (b2) nézi, amint Kadri Simson energiaügyért felelős uniós biztos, Tarek el-Mola egyiptomi olajipari miniszer és Karín Elharrar izraeli energiaügyi miniszter (elöl, b–j) megállapodást ír alá az Európai Unióba szállítandó izraeli és egyiptomi földgáz mennyiségének növeléséről Kairóban 2022. június 15-én. Az izraeli gáz Egyiptomon keresztül, cseppfolyósított földgáz (LNG) formájában, hajón érkezik majd Európába (Fotó: MTI/EPA)