Egy uniós testület, tele kiskapukkal
Alapjaiban rengette meg az Európai Parlamentbe vetett bizalmat a baloldali korrupciós botrány, ami máris a Katargate néven terjedt el a köznyelvben. Mint ismert, a belga hatóságok már öt személyt vettek őrizetbe bűnszervezetben való részvétel, pénzmosás és korrupció gyanújával, és másfél millió eurónyi készpénzt foglaltak le. Közülük is kiemelkedik Eva Kaili görög politikus, aki ráadásul az Európai Parlament alelnökeként volt benne a korrupcióban. Azt ugyan nem nevezték meg, hogy ki próbált a brüsszeli politikusok és bürokraták lefizetésével befolyást szerezni, de a nyugati média tényként kezeli, hogy elsősorban Katarról lehet szó – olvasható a V4NA cikkében.
A jelek szerint azonban ez nem volt annyira meglepő néhány, az átláthatóságot vizsgáló szervezetnek.
A parlament könnyen megközelíthető és vonzó terep lett mindenféle lobbista számára. Emiatt viszonylag könnyű a radar alatt működni, és kicsi a lebukás veszélye
– mondta Michiel van Hulten, a Transparency International EU vezetője, egykori európai törvényhozó. A civil szervezetek évek óta hangoztatják, hogy az Európai Parlament a neki szánt európai közpénzt borzasztóan gyenge védőhálóval vette körbe, a hatalmas lyukakon pedig gyakorlatilag észrevétlenül lehet kihordani az uniós adófizetők befizetéseit. Az európai parlamenti képviselők ellenálltak annak a felhívásnak is, hogy minden külső lobbistával való találkozójukat jelenteniük kell. Ez csak a bizottsági elnökök és az előadók számára kötelező – bár sok esetben akkor sem történik semmi, ha ők is elfelejtenek jelenteni egy-két találkozóról – vélekedik a Transparency International.
A 2014 és 2019 közötti ciklusban egyébként 24 képviselő esetében állapította meg az erre hivatott testület, hogy megsértették az Európai Parlament magatartási kódexét. Volt, akit hűtlen kezelésen kaptak rajta. Büntetést azonban végül egyetlen képviselőre sem szabtak ki – és ha ki is szabtak volna, a legrosszabb esetben egyhavi bérét kurtították volna meg az érintettnek.
Marokkó is felkerült a korrupciós térképre
Katar mellett a belga hatóságok a marokkói kapcsolatokat is vizsgálják – mondta egy, az ügyben jártas kormánytisztviselő. Könnyen elképzelhető ugyanis, hogy ahogy a gyanú szerint Katar pénzért cserébe megpróbált komoly befolyást szerezni az uniós döntéshozásban, úgy Marokkó is beállhatott a sorba, hogy a testület baloldali vezetését megvásárolja. A Politico megemlíti, hogy VI. Mohamed marokkói király még 2014 júliusában kitüntette az ügyben érintett Pier Antonio Panzerit, az Európai Parlament korábbi olasz szocialista képviselőjét, akit most letartóztatásba helyeztek. A baloldali politikusról azt feltételezték, hogy a marokkói titkosszolgálattól kapott pénzt az ügyek kedvező befolyásolására. Ugyanekkor kitüntetést kapott egy bizonyos Abderrahim Atmoun, az EU–Marokkó parlamenti vegyes bizottság társelnöke is.
Nem is olyan régen, 2018-ban maga Guy Verhofstadt is élvezte Marokkó vendégszeretetét talán nem is annyira véletlenül Eva „Katargate” Kaili baloldali EP-képviselő társaságában egy konferencián készült fotó tanulsága szerint.
Ezeken a találkozókon az úgynevezett blokklánc technológia – amelyet először a kriptovalutákhoz fejlesztettek ki – nagyágyúi összehozzák a különböző vállalatokat, kormányzati szerveket és kezdő vállalkozókat, hogy megvitassák a legsürgetőbb kérdéseket, amelyek az innovációt, a gazdasági növekedést, valamint a blokklánc- és a digitális eszközök fejlődését mozdítják előre.
Nem mellesleg a technológiai világ lobbistái is részt vesznek ezeken a találkozókon.
Marokkó egyébként erősen korrupt országnak számít. A Transparency International listáján Marokkó nagyon rossz pontszámokat kapott 2012 és 2019 között, gyakorlatilag a második legrosszabb korrupciós fokozatba sorolták be az afrikai országot.
Bátran használja saját céljaira a közpénzt
Guy Verhofstadt belga liberális politikus nem híve az átláthatóságnak. Belgium volt miniszterelnöke, a liberális Renew Europe európai parlamenti frakció EP-képviselője Gent belvárosában egy 17. században épült, gyönyörűen felújított, folyóparti műemlék épületben él Belgiumban. Folyamatosan a még keményebb szankciók mellett kampányol, az embereknek pedig arról szónokol, hogy szorítsák össze a fogaikat és tűrjék a válságot. Eközben mint kiderült, a liberális politikus úgy felezte le költségeit, hogy több százezer euró közpénzt kapott a háza felújítására. A Knack beszámolója szerint 2012-ben a Verhofstadt-rezidencia felújításának költségeit nagyjából 820 ezer euróra becsülték, ennek azonban közel a felét a belga adófizetőkkel fizettették ki.
Még az ominózus Paradise-iratokban is felbukkant Verhofstadt neve.
A 2017-ben nyilvánosságra került, több mint 13 millió dokumentumot tartalmazó adatbázisból az derült ki, hogy a liberális politikus egy olyan szállítmányozó cégnek volt az igazgatósági tagja – évi 60 ezer euróért –, amely egy offshore cégen keresztül igyekezett kibújni az adófizetési kötelezettségei alól. Az ügy nagyobb botránnyá dagadt, és például a belga Munkáspárt elnöke, Peter Mertrens is bírálta Verhofstadtot, rámutatva, hogy tudnia kellett a Bermudára bejegyzett szatelitcégről.
A felelősség vállalása helyett Verhofstadt a sajtósára bízta az ügy elsimítását, aki azzal a különös magyarázattal állt elő, hogy az Exmar Offshore valójában nem offshore cég, s csak azért van a nevében ez a kifejezés, mert szó szerint tengerpart menti tevékenységekkel foglalkozik.
Egy évvel később Verhofstadt annak kapcsán keltette fel a nemzetközi sajtó érdeklődését, hogy különböző mellékes jövedelmeivel akár a többszörösét is megkeresheti az európai parlamenti képviselőségért járó fizetésének. A Transparency International nevű jogvédő szervezet kutatása nyomán a Le Soir nevű lap számolt be arról, hogy a belga politikus a 13 ezer eurós havi fizetésén felül akár közel másfél millió eurót is bezsebelhetett az eggyel korábbi európai parlamenti ciklusban.
A Transparency International azt is hangsúlyozta, hogy összeférhetetlenség is könnyen kialakulhat, amennyiben a képviselő olyan cégektől fogad el pénzt, amelyek az EU hivatalos lobbilistáján is szerepelnek.
A liberális politikus oligarchák érdekében is lobbizik.
Különösen Nicolas Boëllel áll szoros kapcsolatban, aki azt a Sofina holdingot birtokolja, amelynek az érdekeltségébe tartozik a GdF Suez is. Nem sokkal azután, hogy utóbbi vállalat 2014-ben meg akarta szerezni a görögországi Thesszaloniki vízművét, Verhofstadt az Európai Parlamentben követelte Aléxisz Ciprasz görög miniszterelnöktől a privatizációs csomagot. Verhofstadt ugyanekkor az APG nyugdíjalap igazgatóságának is tagja volt, és a Cipraszt, valamint Görögországot támadó beszéde után, fél év alatt három görög miniszter is találkozott az APG vezetőivel.
De Verhofstadték amerikai és svájci cégektől is rengeteg pénzt kaphattak. Soros György megbízható szövetségesének pártcsaládját korábban olyan multinacionális nagyvállalatok is pénzelték, mint a Monsanto, a Microsoft, a Google, az Uber, a Syngenta vagy a Walt Disney. Ezek közül azonban egyes multik nem EU-s tagállamokban vannak bejegyezve, hanem például az Egyesült Államokban, Svájcban vagy különböző, adóparadicsomokként működő szigeteken.
Ez azt jelenti, hogy nem európai uniós vállalatok és oligarchák avatkozhattak be az EP-választásokba, és nyilvánvaló, hogy nem csupán jóindulatból pénzelték a liberális pártcsaládot az amerikai cégek.
Borítókép: Guy Verhofstadt (Fotó: MTI/EPA/Patrick Seeger)
