A harcias hangok uralják a lengyel közvéleményt

Csaknem egy évvel az orosz–ukrán háború kirobbanása után a lengyel közbeszédben nem sok minden változott. Továbbra is azok a hangadók, akik a lehető legmélyebb lengyel elkötelezettséget, sőt – úgy tűnik – beavatkozást sürgetnek Ukrajna oldalán, és az orosz propaganda szócsöveiként bélyegzik meg azokat, akik megfontoltságra intenek. Közben parlamenti képviselők olyan törvényjavaslatot nyújtottak be, amely levenné a büntetőjogi felelősséget az ukrajnai fegyveres erők kötelékében, a lengyel védelmi miniszter engedélye nélkül harcba szálló önkéntesekről – írja legújabb számában a DoRzeczy hetilap.

Military Exercise In Nowa Deba Fotó: ARTUR WIDAK

Ukrajnának mindenáron győznie kell, a háborúnak más kimenetele nem lehet – hangoztatják a véleményformálók. A vitaműsorok moderátorai háborús propagandistaként viselkednek, ahelyett, hogy különböző véleményeket képviselő vendégeket hívnának meg, és ütköztetnék az eltérő nézeteket. Elöntik a médiát azok a hírek, amelyek szerint Vlagyimir Putyin a végét járja, az orosz lőszerkészletek kimerültek, a rakéták elfogytak, a behívottak között lázadások törtek ki és hasonlók.

Az ukrajnai konfliktus meggyőzően szemlélteti azt a régi mondást, hogy a háború első áldozata az igazság – állapítja meg a cikk szerzője, Lukasz Warzecha. Az orosz média elérhetetlenné tételével eltűnt a nyilvánosságból Moszkva álláspontja, miközben az ukrán forrásokat abszolút hitelesként kezelik. Mintha Kijev nem készítene propagandaanyagokat, és az ukrán hírszerzés előrejelzései többet érnének, mint a két év múlva várható időjárásra vonatkozó jóslatok. 

A lengyel közvélemény hatalmas orosz veszteségekről értesül, de nincs abban a helyzetben, hogy az adatokat hiteles forrásból ellenőrizhesse, miközben az ukrán veszteségekről szinte semmit se hall. 

Hogyan alakíthat ki racionálisabb álláspontot ilyen körülmények között? Az a benyomása keletkezhet, hogy Kelet-Ukrajnában állóháború alakult ki, holott az oroszok előretörtek Bahmut és Szoledar térségében, és bekerítették ezt a két várost, amelyek nagy valószínűséggel elesnek a közeljövőben. 

A többségében harcias szellemű közvélemény nem tudatosítja, hogy ténylegesen mit jelent a háború, és mivel járna, ha az ország belekeveredne a konfliktusba. Az ukrán fél – a lengyel nyilvánosságban megjelenő hírek fő forrása – nagyon ügyel arra, hogy a konfliktus „sterilizált” képét mutassa. Érthető: vigyáznia kell arra, hogy ne riassza el olyan mértékben a nyugati közvéleményt, hogy az a háború azonnali leállítására, tűzszünet elérésére törekedjen a katonai segítségnyújtás folytatása helyett. A lengyel televíziókon ukrán dróntámadásokat, mosolygó katonákat és az orosz támadások áldozatait mutatják, de nem látni a front brutalitását, a tegnap még tanárként, sofőrként, informatikusként dolgozó, egy életre megrokkant fiatalembereket.

Moszkva részéről eddig szerencsére nem valósult meg a háború eszkalációjának forgatókönyve, és az amerikai félidős választások sem eredményezték Washington elfordulását Ukrajnától, amitől sokan tartottak a republikánusok győzelme esetén. Ennek nyomán Lengyelországban felerősödtek azok a követelések, amelyek, ha nem is közvetlenül, de „sorok között” az országnak a háborúba való aktívabb bekapcsolódására, Oroszország végleges „kiiktatására” hívnak fel.

Érdemes észben tartani, hogy ha lengyel fegyveres erők jelennének meg Ukrajnában anélkül, hogy Lengyelországot orosz katonai támadás érte volna, Varsó nem számíthatna a NATO segítségére. 

Ezzel kapcsolatban figyelmet érdemel lengyel kormánypárti és ellenzéki képviselők egy csoportjának december 20-án benyújtott közös indítványa, amely szerint a jövőben nem terhelné büntetőjogi felelősség azokat az önkénteseket, akik a háború kitörése óta engedély nélkül az ukrán fegyveres erőkhöz csatlakoztak. A jelenlegi szabályozás szerint ugyanis ehhez a védelmi miniszter hozzájárulására van szükség.

Első pillantásra ártalmatlannak tűnik ez a törvényjavaslat, de el lehet képzelni, milyen hatással lenne Lengyelország biztonságára, ha az ukrán hadseregben lengyel önkéntesek nagyobb csoportja bukkanna fel, és az orosz propaganda hogyan használná ki az esetleg fogságba esett lengyel harcosok ügyét. A tervezet benyújtói arra hivatkoznak, hogy sok nyugati országban ilyen esetben nincs szükség a védelmi miniszter külön engedélyére, hacsak az adott ország nem áll háborúban az érintett másik országgal vagy annak szövetségesével. Az indoklásban Hollandia és Kanada példáját említik, megfeledkezve arról, hogy azok egészen más stratégiai helyzetben vannak, mint Lengyelország. Pedig – figyelmeztet a szerző – az ukrajnai háborús „színtér” közelségének különleges óvatosságra, minden szó és döntés alapos megfontolására kellene intenie az érintetteket.

Borítókép: A lengyelek harcba szállását is segítenék politikusok (Fotó: Artur Widak)