Az egyre hevesebb ukrajnai háború mellett a Nyugat nem akarja, hogy Európában még egy konfliktus alakuljon ki, márpedig a szerb–koszovói határon az elmúlt hónapokban keletkezett feszültségek nem sok jót sejtetnek. A rendezésre irányuló terv része állítólag az, hogy a Szerbia és Koszovó között még 2013-ban megkötött brüsszeli megállapodás alapján sürgősen meg kell alakítani a koszovói Szerb Községek Közösségét. A közösség hatáskörébe olyan kérdések tartoznának, mint az oktatás, az egészségügy, a város- és vidéktervezés, valamint a helyi gazdasági fejlesztések. A koszovói fél ezzel kapcsolatban arra hivatkozik, hogy ez ellentétben áll az ország alkotmányával. Szerbia alkotmánya viszont a függetlenségét 2008-ban egyoldalúan kikiáltó Koszovót továbbra is az ország részének tekinti, így aztán a felek csak alkotmánymódosítással tudnának bizonyos pontoknak megfelelni.
Belgrád számára esetleg az tehetné elfogadhatóvá a feltételeket, hogy a javaslat állítólag nem tartalmaz olyan megfogalmazást, hogy Szerbiának el kell ismernie Koszovó függetlenségét.
Azt viszont igen, hogy Belgrád nem akadályozza Pristina nemzetközi szervezetekbe történő belépését. A szerb politikusok évek óta azért lobbiznak, hogy minél több ország vonja vissza Koszovó függetlenségének az elismerését. Koszovó viszont felvételt szeretne például az ENSZ-be, az UNESCO-ba, a nemzetközi sportszövetségekbe, de még a NATO-ba is. Alekszandar Vucsics szerb elnök többször hivatkozik rá, hogy a nemzetközi jog alapján ugyanúgy lehet tekinteni Koszovóra, mint az oroszok által elszakított ukrán területekre. Amikor azonban erre felhívja a tervet támogató külföldi politikusok figyelmét, vagy hallgatás a válasz, vagy pedig azt mondják, hogy ez ma már nincs összhangban a valósággal.