Nem véletlenül, és nem is a bulvársajtó miatt nevezik halálzónának a 8848 méter magas Mount Everest 8000 méter fölötti területét. Itt már különösebb hibát sem kell véteni, az egyszerű várakozás is megölhet. Hogy pontosan mi is történik az emberi testtel, amikor a halálzónába ér, arról a Business Insider közölt cikket még 2019-ben, amelyre elsőként a Privátbankár bukkant rá.
További érdekesség, hogy szintén 2019-ben történt, hogy a The Washington Post arról cikkezett, hogy az Everest akkora iparággá vált Nepálban – erről a Magyar Nemzet is beszámolt –, hogy a halálzónában konkrétan sor áll azért, hogy az emberek feljuthassanak a csúcsra, ami azokra nézve, akik serpa és oxigén nélkül másszák meg a hegyet, jócskán megnehezíti a túlélést.
A lap tehát azt írja, hogy nyolcezer méter felett már annyira alacsony a levegő oxigéntartalma, hogy az emberi test szépen lassan, sejtről sejtre elkezd pusztulni. Ez azt jelenti, hogy miközben az emberek nyolcezer méter felett a sorukra várnak, hogy a csúcsra érjenek, tulajdonképpen lassan, de jól érezhetően haldokolnak, ugyanis a tüdejük nem kap megfelelő mennyiségű oxigént, emiatt megnő a szívroham és a stroke kockázata,
miközben az ítélőképességük jelentősen romlik.
A pontosabb képért a lap megkérdezett egy hegymászót is arról, hogy miképpen élte meg, hogy a halálzónában az életért és közben a sikeres csúcsmászásért küzdött, amelyre azt mondta:
„Mintha futópadon gyötrődnénk, miközben szívószálon keresztül próbálnánk meg levegőt venni” – összegezte a tapasztalatait egy olyan mászó, aki mindezt nem szabad tüdővel, hanem oxigénpalackos támogatással csinálta végig.
