Koopman és családja még 2009-ben vásárolta meg a Munduk Moding Plantation Nature Resort & Spa-t Balin, amit azóta elismert öko-luxus üdülőhellyé fejlesztettek. A szálloda honlapja és a Politico által megszólaltatott alkalmazott szerint a család és maga Koopman is aktívan részt vesz a vállalkozás irányításában.
A jelenlegi szabályozással sokan elégedetlenek, Nick Aiossa, a Transparency International brüsszeli igazgatóhelyettese egyenesen „romlott rendszernek” nevezte azt.
Az Európai Bizottság (EB) szerint Koopman szállodatulajdonlása nem minősül „külső tevékenységnek”, ezért nem volt szükség arra, hogy tájékoztassa a Bizottságot. A hatályos szabály kimondja, hogy csak olyan tevékenységeket kell „külső tevékenységnek” tekinteni, amelyek potenciálisan befolyásolhatják a munkavállaló munkahelyi teljesítményét. Az átláthatóságért küzdők azonban úgy vélik, hogy az EB szabályértelmezése kiskaput jelent, amely lehetővé teszi a vezető beosztású alkalmazottak számára, hogy jelentős tevékenységekben vegyenek részt anélkül, hogy azokat nyilvánosságra hoznák.
Honnan tudhatnák, hogy van-e összeférhetetlenség, ha nem is tudnak az érdekeltségről?
− teszi fel a kérdést Aiossa.
Az EB szabályzata előírja, hogy a bizottság alkalmazottai nem kereshetnek évi 10 ezer eurónál többet „külső tevékenységből”, és tilos kereskedelmi célú cégektől megbízásokat vállalniuk. A rendeletek azonban nem írják elő a magas rangú alkalmazottak számára, hogy nyilvánosságra hozzák személyes pénzügyi érdekeltségeiket, ellentétben az amerikai vagy a francia szabályozással, illetve az olyan intézmények gyakorlatával, mint a Világbank és az OECD. Az alkalmazottak csupán arra kötelesek, hogy a tényleges vagy potenciális összeférhetetlenséget bejelentsék, de ők maguk dönthetik el, hogy mit tekintenek annak, és a szabályok nem tartalmaznak egyértelmű szankciókat sem.
Az EU a tagországoktól és a csatlakozni kívánóktól ennél jóval szigorúbb szabályokat vár el.
