Pálfordulás: Soros György korábban nem állt ki Ukrajna mellett az oroszok ellen

A milliárdos korábban úgy nyilatkozott, Oroszország partner és ne ellenfél legyen az ukrán reneszánszban.

Hungarian-born US investor and philanthropist George Soros answers to questions after delivering a speech on the sidelines of the World Economic Forum (WEF) annual meeting in Davos on May 24, 2022. (Photo by Fabrice COFFRINI / AFP) Fotó: AFP

A világ jelenlegi helyzetét taglaló véleménycikket jelentetett meg a Project Syndicate nevű véleményportálon Soros György, a Nyílt Társadalom Alapítványok vezetője. A cikkben a milliárdos kifejti, ellenzi a mesterséges intelligencia térhódítását, de nem tudja, hogyan lehetne megállítani azt. Mindemellett hosszan értekezik arról is, hogy teljes mértékben engedelmeskedni kell a klímatudósok előírásainak az éghajlatváltozás miatt – írja legújabb bejegyzésében a Tűzfalcsoport.

A blogban úgy fogalmaznak, a spekuláns 

Soros György nem mindig állt ki ennyire vehemensen Ukrajna mellett az oroszok ellenében.

Úgy folytatják, rábukkantak egy 2014-es publikációra, amit a Politicóba írt a milliárdos. 

A Tűzfalcsoport összefoglalta a legfontosabb részleteket Soros György akkori mondandójából: „A hidegháború megismétlődése óriási károkat okozna mind Oroszországnak, mind Európának, és mindenekelőtt a kettő között fekvő Ukrajnának.” A következő mondat pedig az, hogy „Ukrajna függ az orosz gáztól, és szüksége van arra, hogy termékei hozzáférjenek az európai piacokhoz; mindkét féllel jó kapcsolatokat kell ápolnia.” Ezek után Soros György azon mondatát emelték ki: „Angela Merkel kancellárnak fel kell vennie a kapcsolatot Vlagyimir Putyin elnökkel, hogy Oroszország partner, és ne ellenfél legyen az ukrán reneszánszban.”

A Tűzfalcsoport szerint Soros György tehát csaknem tíz évvel ezelőtt még egészen másként gondolkodott. A cikk néhány nappal a 2014. február 18-a és 23-a között lezajlott majdani forradalom után született, ez adta az apropót és a kontextust a bejegyzéshez. A Tűzfalcsoport véleménye alapján 

Sorosnak igaza volt abban, hogy a hidegháború megismétlődése Oroszországnak és Európának is károkat okoz

 – az elhibázott brüsszeli szankciós politika jól mutatja ezt; Ukrajnának nem oldalt kell választania, hanem jó kapcsolatot ápolnia Európával és Oroszországgal is – ám véleményük szerint ez az orosz–ukrán háború után nehezen lesz megvalósítható.

A Tűzfalcsoport arra is felhívja a figyelmet, hogy még 

Soros szerint is „korrupció és a gyenge jogállamiság” jellemző Ukrajnára, csak az Európai Unió vezetői nem látják a nyilvánvalót.

A Tűzfalcsoport közölte az említett cikk fordítását: 

Ukrajnának szüksége van Európa szakértelmére és piacaira – de egy új Marshall-terv még jobb lenne.

Az ijesztő erőszakos cselekmények felerősödését követően az ukrajnai felkelés meglepően pozitív kimenetelű volt. Minden racionális várakozással ellentétben, a polgárok egy csoportja, akik nem sokkal többel voltak felfegyverkezve, mint botokkal,valamint kartondobozokból és fém kukafedelekből készült pajzsokkal, legyőzte az éles lőszerrel tüzelő rendőrséget. Sok áldozat volt, de a polgárok győzedelmeskedtek. Ez egyike volt azoknak a történelmi pillanatoknak, amelyek maradandó nyomot hagynak egy társadalom kollektív emlékezetében.

Hogy történhetett ilyesmi? Werner Heisenberg kvantummechanikai bizonytalansági elve megfelelő metaforát kínál. Heisenberg szerint a szubatomi jelenségek részecskeként vagy hullámként jelentkezhetnek; hasonlóképpen az emberi lények is váltakozhatnak abban, hogy egyedi részecskeként vagy egy nagyobb hullám alkotórészeként viselkednek. Más szóval, az ukrajnaihoz hasonló történelmi események kiszámíthatatlansága az emberi identitás bizonytalansági elemével függ össze.

Az emberek identitása egyéni elemekből és azon nagyobb egységek elemeiből áll, amelyekhez tartoznak, és az emberek valóságra gyakorolt hatása attól függ, hogy mely elemek dominálnak a viselkedésükben. Amikor február 20-án Kijevben a civilek kamikazetámadást indítottak egy fegyveres erő ellen, a „nemzet” képviseletének érzése messze felülmúlta az egyéni halálukkal kapcsolatos aggodalmukat. Az eredmény az volt, hogy a mélyen megosztott társadalom a polgárháború küszöbéről a példátlan egység érzése felé fordult.

Az, hogy ez az egység fennmarad-e, attól függ, hogy Európa hogyan reagál. Az ukránok megmutatták hűségüket az Európai Unióhoz, amely maga is reménytelenül megosztott, mivel az euróválság a hitelező és az adós pozícióban lévő országokat egymás ellen fordítja. Ez az oka annak, hogy Oroszország reménytelenül kicselezte az EU-t az Ukrajnával a társulási megállapodásról folytatott tárgyalások során.

A német vezetésű EU a szokásokhoz híven túl keveset kínált, és túl sokat követelt Ukrajnától. Most, miután az ukrán nép elkötelezettsége az Európával való szorosabb kapcsolat mellett sikeres népfelkelést szított, az EU a Nemzetközi Valutaalappal együtt egy több milliárd dolláros mentőcsomagot állít össze, hogy megmentse az országot a pénzügyi összeomlástól. Ez azonban nem lesz elegendő ahhoz, hogy fenntartsa azt a nemzeti egységet, amelyre Ukrajnának az elkövetkező években szüksége lesz.

A Reneszánsz Alapítványt 1990-ben hoztam létre Ukrajnában – még az ország függetlenségének elnyerése előtt. Az alapítvány nem vett részt a közelmúltbeli felkelésben, de szolgálta a hivatalos elnyomás célpontjainak védelmét. Az alapítvány most készen áll arra, hogy támogassa az ukránok erősen érzett vágyát aziránt, hogy rugalmas demokratikus intézményeket (mindenekelőtt egy független és professzionális igazságszolgáltatást) hozzanak létre. Ukrajnának azonban olyan külső segítségre lesz szüksége, amelyet csak az EU tud nyújtani: irányítási szakértelemre és piacra jutásra.

A közép-európai gazdaságok 1990-es években végbement figyelemre méltó átalakulása során a menedzsmenttel kapcsolatos szaktudás és a piacra jutás a német és más uniós székhelyű vállalatok hatalmas beruházásainak köszönhető, amelyek a helyi termelőket integrálták globális értékláncukba. Ukrajna magas színvonalú humán tőkéjével és diverzifikált gazdaságával potenciálisan vonzó befektetési célpont. E potenciál kiaknázásához azonban a gazdaság egészét és az egyes ágazatokat tekintve is javítani kell az üzleti környezetet – különösen az endemikus korrupció és a gyenge jogállamiság kezelése révén, amelyek a külföldi és a hazai befektetőket egyaránt elriasztják.

A közvetlen külföldi befektetések ösztönzése mellett az EU támogatást nyújthatna a helyi vállalatok vezetőinek képzéséhez és üzleti stratégiáik kidolgozásához, a szolgáltatókat pedig tőkerészesedéssel vagy nyereségrészesedéssel lehetne díjazni. Az ilyen támogatás nagyszámú vállalathoz való eljuttatásának hatékony módja az lenne, ha azt a kereskedelmi bankok által nyújtott hitelkeretekkel kombinálnák. A részvétel ösztönzése érdekében az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) a külföldi és helyi befektetők mellett befektethetne a vállalatokba, ahogyan azt Közép-Európában tette.

Ukrajna így megnyitná hazai piacát az európai vállalatok részben vagy egészben tulajdonában lévő leányvállalatai által gyártott vagy összeszerelt áruk előtt, míg az EU növelné az ukrán vállalatok piacra jutását, és segítené őket a globális piacokra való beilleszkedésben.

Reménykedem és bízom abban, hogy a német vezetés alatt álló Európa felnő a feladathoz. Több éve érvelek amellett, hogy Németországnak vállalnia kell az Európában betöltött domináns pozíciójából eredő felelősséget és kötelezettségeket. Ukrajnának ma a Marshall-terv modernkori megfelelőjére van szüksége, amellyel az Egyesült Államok segített Európa újjáépítésében a második világháború után. Németországnak ma ugyanazt a szerepet kellene játszania, amit akkor az USA tett.

Egy óvatosságra intő szóval kell azonban befejeznem. A Marshall-terv nem terjedt ki a szovjet blokkra, és ezzel megerősítette Európa hidegháborús megosztottságát. A hidegháború megismétlődése óriási károkat okozna mind Oroszországnak, mind Európának, és mindenekelőtt a kettő között fekvő Ukrajnának. Ukrajna függ az orosz gáztól, és szüksége van arra, hogy termékei hozzáférjenek az európai piacokhoz; mindkét féllel jó kapcsolatokat kell ápolnia.

Ebben is Németországnak kellene az élen járnia. Angela Merkel kancellárnak fel kell vennie a kapcsolatot Vlagyimir Putyin elnökkel, hogy Oroszország partner, és ne ellenfél legyen az ukrán reneszánszban.

Borítókép: Soros György (Fotó: AFP/Fabrice Coffrini)