Európában a Vatikán az egyetlen ilyen állam. A városállam mellett: a Marshall-szigetek, Haiti, Guatemala, vagy éppen Paraguay ismeri el Tajvant. Ezen országok köre egyre inkább zsugorodni látszik, hiszen Honduras idén márciusban szakította meg hivatalos diplomáciai kapcsolatait Tajpejjel.
Hszi Csin-ping kínai elnök egy 2019-es beszédében azt javasolta, hogy akárcsak Hongkongnál, úgy Tajvan esetében is alkalmazzák, az egy ország, két rendszer formulát, amely meghagyná a sziget politikai és gazdasági rendszerét, és nagy fokú autonómiát biztosítana neki. Ám ez a hongkongi tüntetések fényében rendkívül népszerűtlen lett a tajvaniak körében, és a sziget vezető pártjai is elutasították ennek lehetőségét.
Noha a sziget lakosságának mintegy hatvan százaléka tajvaninak és nem kínainak tartja magát, közvélemény-kutatások szerint többségük mégis a status quo fenntartását szeretné, és csupán egy kisebbség kívánna függetlenséget vagy azonnali egyesülést.
Peking a nemzet egyesítése mellett azért is szorgalmazhatja Tajvan bekebelezését, mert a sziget a világ vezető félvezetőcsip-gyártója, vagyis az okostelefonok, számítógépek, járművek és a mesterséges intelligenciára épülő fegyverrendszerek alapját adja.
Tavaly a világ félvezetőcsip megrendeléseinek hatvan százalékát ők adták, mások mellett az amerikai Apple informatikai vállalatot is kiszolgálva.
Peking pedig ugyan az utóbbi években magasabb fizetéssel igyekezett elcsábítani a legjobb mérnököket, a csúcstechnológia területén még mindig jelentős a lemaradása.
Amerika vékony jégen táncol
Washington 1979-ben ismerte el, hogy Tajvan Kína része, ám eközben mások mellett megtartotta a kulturális és kereskedelmi kapcsolatokat, sőt elköteleződést vállalt a sziget védelmére alkalmas fegyverek eladására is – fontos megjegyezni, hogy ekkor Kína még nem volt olyan gazdag, és nem rendelkezett olyan kiterjedt globális befolyással, mint manapság.
Az Egyesült Államok ugyan Ronald Reagan elnöksége alatt azt is kijelentette, hogy fenntartja azon képességét, hogy Tajvan védelmére keljen, valójában nem kötelezte el magát ebben. Washington hivatalosan nem támogatja Tajpej függetlenségét, és a status quo fenntartásában érdekelt – amely egyik gazdasági indoka lehet a csipgyártásban mutatott függősége.
