Az egy Kína elv
Tajvant – hivatalos nevén a Kínai Köztársaságot – a Tajvani-szoros választja el a szárazföldi Kínától – hivatalos nevén a Kínai Népköztársaságtól. Noha a szigetet 1949 óta függetlenül kormányozzák, Peking azt, és 23 millió lakosát egyesíteni kívánja az anyaországgal. Peking mindezt az egy Kína elv mentén követeli, amely azt állítja, hogy csak egy Kína létezik, amelynek Tajvan is a része.
Az anyaország szerint ezt a szigetet 1992-ben vezető pártja (Kuomintang) egy konszenzusban el is ismerte, ám valójában a felek nem értenek egyet az egyezség tartalmát illetően, hiszen Tajpej szerint az egy Kína, kétféle felfogást jelent.
Tajvan mellett az egy Kína elv mentén Peking Mongóliát, Tibetet és a Japánnal vitatott Dél-kínai-tengert is sajátjának tekinti.
A Föld mintegy 193 országának többsége nem ismeri el Tajvan függetlenségét – és így nem megy szembe Peking akaratával –, azonban 13 ország tart fenn hivatalos diplomáciai kapcsolatot a szigettel, így lényegében elismeri annak függetlenségét.
Európában a Vatikán az egyetlen ilyen állam. A városállam mellett: a Marshall-szigetek, Haiti, Guatemala, vagy éppen Paraguay ismeri el Tajvant. Ezen országok köre egyre inkább zsugorodni látszik, hiszen Honduras idén márciusban szakította meg hivatalos diplomáciai kapcsolatait Tajpejjel.
Hszi Csin-ping kínai elnök egy 2019-es beszédében azt javasolta, hogy akárcsak Hongkongnál, úgy Tajvan esetében is alkalmazzák, az egy ország, két rendszer formulát, amely meghagyná a sziget politikai és gazdasági rendszerét, és nagy fokú autonómiát biztosítana neki. Ám ez a hongkongi tüntetések fényében rendkívül népszerűtlen lett a tajvaniak körében, és a sziget vezető pártjai is elutasították ennek lehetőségét.
Noha a sziget lakosságának mintegy hatvan százaléka tajvaninak és nem kínainak tartja magát, közvélemény-kutatások szerint többségük mégis a status quo fenntartását szeretné, és csupán egy kisebbség kívánna függetlenséget vagy azonnali egyesülést.
Peking a nemzet egyesítése mellett azért is szorgalmazhatja Tajvan bekebelezését, mert a sziget a világ vezető félvezetőcsip-gyártója, vagyis az okostelefonok, számítógépek, járművek és a mesterséges intelligenciára épülő fegyverrendszerek alapját adja.
Tavaly a világ félvezetőcsip megrendeléseinek hatvan százalékát ők adták, mások mellett az amerikai Apple informatikai vállalatot is kiszolgálva.
Peking pedig ugyan az utóbbi években magasabb fizetéssel igyekezett elcsábítani a legjobb mérnököket, a csúcstechnológia területén még mindig jelentős a lemaradása.
Amerika vékony jégen táncol
Washington 1979-ben ismerte el, hogy Tajvan Kína része, ám eközben mások mellett megtartotta a kulturális és kereskedelmi kapcsolatokat, sőt elköteleződést vállalt a sziget védelmére alkalmas fegyverek eladására is – fontos megjegyezni, hogy ekkor Kína még nem volt olyan gazdag, és nem rendelkezett olyan kiterjedt globális befolyással, mint manapság.
Az Egyesült Államok ugyan Ronald Reagan elnöksége alatt azt is kijelentette, hogy fenntartja azon képességét, hogy Tajvan védelmére keljen, valójában nem kötelezte el magát ebben. Washington hivatalosan nem támogatja Tajpej függetlenségét, és a status quo fenntartásában érdekelt – amely egyik gazdasági indoka lehet a csipgyártásban mutatott függősége.
