Oroszország nagyhatalom volt háromszáz évvel a cári rendszer összeomlása előtt, s egyértelmű kontinuitás van a Szovjetunió nagyhatalmi törekvései és a régi elképzelések között – vélte Stier Gábor. Az Oroszországgal foglalkozó Moszkvatér.com szakportál főszerkesztője rámutatott, a cári Oroszország összeomlása előtt hatalmas infrastruktúra-fejlesztéseket hajtott végre, modernizált számos szektort, s ebben a helyzetben kerültek a bolsevikok a hatalomba. Ekkor építették ki a vasútvonalakat, hatalmas tömegeket pedig munkásokká tettek, akik pedig később a bolsevikok hatalmi bázisát jelentő „matériává” váltak. Stier úgy látja, a szovjet típusú modernizáció során középkori körülmények között élő egész népeket hoztak el a huszadik századba az oktatás fejlesztésével, a villamosítással, a vasútfejlesztéssel, az iparosítással.
A szakértő szerint a tudományos eredményeket modern kifejezéssel „soft powerként” használta a Szovjetunió, ezzel próbálva az ideológia mellett saját oldalára állítani a világ népeit.
Nehezen lehet egyértelműbb tudományos sikert kitalálni, mint az űrkutatás. Rámutatott, a második világháborút követően megvoltak a filozófiai, anyagi, technológiai alapjai, hogy az űrkutatásban élre törjön a Szovjetunió, amely geopolitikai szempontból is fontos volt Moszkvának. „Az atombomba kifejlesztését követően az volt a nagy kérdés, mi lesz a következő nagy felfedezés, amelynek birtokosa minden kétséget kizáróan nagyhatalomnak tarthatja magát” – utalt a hidegháború kezdetére. Az Egyesült Államok pedig partner volt az űrversenyben, így azért, hogy a másikat legyőzze, a két hatalom kölcsönösen húzta egymást a fejlesztésekben.
Vajon csak erről van szó, azaz a két szuperhatalom egymást nagyon is földi érdekekből igyekszik megelőzni, és amolyan járulékos haszonként meghódítják a világűrt? Stier Gábor szerint valóban volt egy ilyen része is kezdetben a versenynek, de a tudományos fejlesztések egyre komolyabban számítottak mindkét oldalon. Ez szerinte ma is így van, de nem lehet továbbra se elfelejteni ennek politikai jelentőségét. Arra viszont ma is mindenki keresi a választ, mi történhetett a hetvenes években, hogy az űrkutatás visszafejlődött. A mai űrkutatási sikerek nem mérhetőek a hatvanas évek eredményeivel.
Stier Gábor úgy vélte, a két szuperhatalom elért mindent, amit el lehet érni, így egy idő után nem állt érdekükben tovább fejleszteni a már kevés presztízst jelentő ágazatot.
Az állami helyett a magánszektort vonták be a kutatásba, ezzel jelezve, hogy az állam számára elveszítette az űrkutatás a szimbolikus jelentőséget. „Azt hiszem, ebben az amerikaiak tévedtek” – mondta a szakértő, utalva arra, hogy a harmadik világ országainak továbbra is sokat számít, hogy ki meddig tud eljutni az űrben. Rávilágított, az Egyesült Államokat talán épp az fogja visszarángatni az űrversenybe, hogy többszereplőssé vált a küzdelem, India, Kína és Irán is sokat fordít az űrkutatásra, Amerika pedig nem engedheti meg magának, hogy lemaradjon. Felhívta a figyelmet, hogy bár Oroszország soha nem állította le űrprogramját, de igencsak kapaszkodnia kell, nehogy a többi állam megelőzze, bármilyen előnye is van jelenleg.
Hiába vált ugyanakkor a szovjet technológiai dominanciának modelljévé Jurij Gagarin, soha nem tudott olyan karriert befutni világszerte, mint az amerikaiak űrhajósai. Stier Gábor szerint ebben az oroszok soha nem vették észre, milyen fontos eladni a sikert, míg az amerikaiak ezt réges-rég tökélyre fejlesztették. Szerinte a szovjet típusú propaganda mindig túl szájbarágós volt, túlságosan is telve ideológiával, ráadásul a szükséges csatornák is hiányoztak, amelyek az amerikaiaknak megvoltak. Úgy vélte, az információs térben való megjelenés fontosságát a Szovjetunió mindig lebecsülte, az oroszok csak az ezredforduló után fedezték fel ezt a hiányosságot.
A kutatási eredmények között természetesen nem csupán a civil, hanem a katonai fejlesztések is roppant fontosak, de ezekről keveset lehet tudni. Nem zárható ki ugyanakkor, hogy az orosz űrprogram olyan tesztelést is tartalmazott, amelynek eredményét a modern fegyvereknél láthatjuk. „Miért van az, hogy a hiperszonikus fegyverek körében Oroszország szakértők szerint nagyjából hét-nyolc éves előnyben van Amerikával szemben?” – tette fel a kérdést Stier Gábor.
Borítókép: Szovjet poszter az űrkutatásról 1965-ből (Fotó: AFP/Ann Ronan Picture Library)
