Tavaly novemberben a NATO válságtárgyalásokat tartott, miután egy rakéta Lengyelország határvidékén csapódott be. Akkor hetekig találgattak a szakértők a rakéta származási helyéről. Joe Biden amerikai elnök később azt mondta, hogy a rakétát valószínűleg nem Oroszországból lőtték ki.
NATO-tagként Romániát és Lengyelországot védi a katonai szövetség szerződéseinek 5. cikke, amely kimondja, hogy az egyik tag elleni támadás az összes tag elleni támadásnak minősül.
Ami az ötödik cikk híres fogadalmát illeti, miszerint minden tag a másik segítségére siet, ha támadás éri, bölcsebb, ha nem olvassa el, ha érzékeny vagy idealista hajlamú
– erről már Peter Hitchens brit konzervatív szerző írt egy véleménycikkben, aki sok évtizedes pályafutása során meglehetősen sok dolgot látott a NATO körül. A Mail on Sunday brit lap rovatvezetője szerint a NATO-szerződésének ezen pontja egy jelentős menekülési utat tartalmaz.
Egy nagyon ravasz brit diplomata egyszer elmagyarázta nekem, hogy az amerikai szenátus soha nem ratifikálta volna a NATO-szerződést, ha az valódi kötelezettség lett volna. És éppen ezért nem is az. A záradék kimondja, hogy minden aláíró fél segítséget nyújt a megtámadott félnek vagy feleknek azáltal, hogy egyénileg és a többi féllel közösen haladéktalanul megteszi az általa szükségesnek ítélt intézkedéseket, beleértve a fegyveres erő alkalmazását is. Vagyis a tagállam továbbra is szabadon dönthet arról, hogy szükségesnek tartja-e az erőszakot vagy egyáltalán alkalmaz-e erőszakot. Az erőszakot nem tartalmazó fellépés egyértelműen csak lehetséges válaszlépésként szerepel. Ezért volt állandó hidegháborús kétely, különösen a németek körében, hogy egy amerikai elnök feláldozná-e Chicagót vagy Los Angelest Frankfurtért vagy Münchenért, ha arra kerülne a sor
– írja a neves szerző.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!