A gázai háború kirobbanása óta Izraelt több fronton fenyegetik:
- Ciszjordániából a szélsőséges palesztinok,
- Libanonból a Hezbollah rakétái,
- Szíriából a kormány és különböző milíciák,
- Jemenből a húszi lázadók ballisztikus rakétái,
- és Irakban is amerikai bázisokat vettek célba síita fegyveres csoportok.
Ami közös ezekben az egyébként nagyon is különböző szervezetekben, a közös ellenség: Izrael és az Egyesült Államok, valamint a közös barát: Irán.
Az ellenállás tengelye
Nincs ebben semmi új, ez az úgynevezett „ellenállás tengelye”: George W. Bush amerikai elnök 2002-es beszédére adott válasz, amelyben Iránt, Irakot és Észak-Korát nevezte a „gonosz tengelyének”. Az „ellenállás tengelye” egy informális, laza hálózat, melyre Iránnak különböző mértékű befolyása van, szervezőelve „az ellenségem ellensége a barátom”, és amelyben jól megfér egymás mellett a szunnita Hamász és a síita Hezbollah.
MTI/EPA/Abedin Taherkenareh
Az eddigi hivatalos nyilatkozatok és nyilvánosságra hozott információk alapján úgy tűnik, hogy a több mint 1400 izraeli életét követelő október 7-i terrortámadásról a Hamászon kívül előzetesen „az ellenállás tengelyének” egyetlen tagja sem tudott, a vérfürdőt közvetlenül nem támogatták. Sőt, mintha igyekeztek volna némileg távolságot is tartani a civilek lemészárlásától.
Úgy tűnik viszont, hogy „az ellenállás tengelye” kiterjedtebb, mint azt eddig hitték, Irán szövetségesei, köztük a Hamász csápjai egészen Észak-Afrikáig elérnek.
Észak-Afrikáig érnek a csápok
A Die Welt konzervatív német napilap bepillantást nyert olyan nyugati titkosszolgálati dokumentumokba és pénzügyi jelentésekbe, amelyek azt bizonyítják, hogy a Polisario Front szoros katonai és financiális kapcsolatban állt a Hezbollahhal, továbbá nemcsak üdvözölte a Hamász támadását, de maga is csapásokat tervezett. A Polisario Front a többségében Marokkóhoz tartozó Nyugat-Szahara függetlenségéért küzdő fegyveres szervezet, amely a terület apró szegletét uralja, illetve a szomszédos Algéria táboraiban él.
Harc a sivatagért
Nyugat-Szahara 266 ezer négyzetkilométeres, gyéren lakott, alig több mint félmillió lakosú, sivatagos terület Északnyugat-Afrikában. A spanyolok 1975-ös kivonulása után a foszfátban és más nyersanyagokban is gazdag területre a szomszédos Marokkó és Mauritánia is igényt tartott, miközben az őslakos szaharávik a Polisario Front vezetésével a függetlenségért harcoltak, Algéria támogatásával. A szaharávik 1976-ban kikiáltották a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot, melyet csak néhány állam ismer el (Magyarország nem). 1979-ben Mauritánia visszavonta követeléseit, a területet Marokkó vonta ellenőrzése alá. A Polisarióval folytatott 16 éves háború után az ENSZ közvetítésével 1991-ben békét kötöttek, azóta a fegyveres konfliktus szünetel.
A cikk emlékeztet rá: Marokkó már 2018-ban megszakította a diplomáciai kapcsolatot Iránnal, mert vádjaik szerint a szeparatista mozgalmat támogatták, például föld-levegő rakétákkal és drónokkal fegyverezték fel. Rabat vádjai szerint a Hezbollah és a Polisario Front emberei többször találkoztak Algériában, sőt a libanoni milícia városi hadviselésre képezte ki a szaharávikat. A Die Welt birtokába jutott lehallgatott telefonbeszélgetések igazolják ezeket.
Az október 23-i beszélgetésben a Polisario és a Hezbollah tisztségviselői az 1400 izraeli életét követelő október 7-i terrortámadást értékelik.
Dicsőség Allahnak! A fiúk is nagyon lelkesek az ellenállás sikere miatt, a zsidók elleni akciók miatt, hogy mindenütt sikerül őket legyőzni!
– lelkendezik a Polisario Front tagja. Majd hozzáteszi, az ellenállás Gázában lángolt fel, de hamarosan máshol, a Golán-fennsíkon, Dél-Libanonban, Nyugat-Szaharában is megtörténhet, így mindenfelől lövik majd Izraelt.
Majd a leirat szerint a beszélgetés egy későbbi szakaszában azt vitatják meg, hogyan támadhatnák Izraelt egyszerre a Hamásszal, a Hezbollahhal, Algériával és Iránnal.
Ugyanakkor arról panaszkodnak, hogy egyelőre ahhoz sincsenek meg a képességeik, hogy merényletet kövessenek el a marokkói izraeli nagykövetség ellen.
Új Hamász születik?
A Die Welt megjegyzi, hogy Marokkó azért kerülhetett Irán és szövetségesei célkeresztjébe, mert 2020-ban ugyancsak csatlakozott az Ábrahám egyezményekhez, rendezte diplomáciai kapcsolatait Izraellel.
Habár a nyugat-szaharai konfliktus viszonylag lecsillapodott és ritkák a villongások, azért nem szabad lebecsülni az eszkaláció esélyét. Éppen 2020-ban történt az is, hogy a Polisario Front felrúgta a harminc éve tartó tűzszünetet, néhány héttel ezelőtt pedig városi területeket ért váratlan rakétatámadás, amely egy emberrel végzett, hármat megsebesített.
A Die Welt arra figyelmeztet: a Hamász is úgy kezdte, hogy kis hatótávolságú, összeeszkábált rakétákkal támadta Izraelt, mostanra pedig az ország szívét is elérik, és ilyen támadásokra képesek.
Borítókép: Szaharávi katonai parádé Algériában (Fotó: APP)
