Putyin biztos volt benne, hogy Ukrajna nem lesz képes ellenállni egy orosz támadásnak, és hogy a külső-belső megosztottság, valamint az energiafüggőség megakadályozza, hogy az EU Ukrajna segítségére siessen. Olyan háborúra készült, amely csak néhány napig tart. A dolgok azonban másképp alakultak. Két évvel később Ukrajna még mindig még mindig ellenáll, idézte Josep Borrell az Európai Tanács Ukrajnáról közzétett Think Tank-jelentést a Die Welt cikkében.
Az ukrán fegyveres erők megnyerték a Kijev és Herszon körüli csatákat, felszabadították az Oroszországtól meghódított területek felét, megtörte a fekete-tengeri kikötők blokádját, ami Oroszországot arra kényszerítette, hogy kivonja flottájának nagy részét a megszállt Krímről
- mondta az EU külügyi főképviselője. A tavalyi ukrán ellentámadás azonban nem hozta meg a kívánt eredményeket, és az orosz agresszor továbbra is folytatja Ukrajna intenzív bombázását, tette hozzá.
„Putyin nem akar tárgyalni”
Egyesek ismét azt állítják, hogy Ukrajna nem nyerheti meg ezt a háborút, és hogy a Nyugat támogatása nem lesz tartós, illetve békülésre felhívó hangok hallatszanak.
Ezek az állítások tévesek voltak 2022-ben, és tévesek ma is. Mi nem engedhetjük, hogy ezek határozzák meg az Ukrajnával kapcsolatos politikánkat.
Sam Greene, a londoni King’s College Oroszország-szakértője így fogalmazott:
Putyin tárgyalásokra szólíthat fel. Maga Putyin kijelentette: a lehető leggyorsabban véget akarnak vetni ennek a konfliktusnak. Amilyen gyorsan csak lehet, de az őfeltételeik szerint.
Mik az ő feltételei? Nácitlanítás és leszerelés, írja a cikk.
Vagyis a megadás. Ki gondolhatja most alig egy évvel az amerikai választások előtt, melyről Putyin úgy gondolhatja az ő ambícióinak fog kedvezni, hogy kompromisszumra törekedik? De Putyin téved, mint ahogy két évvel ezelőtt is tévedett, tette hozzá Borrell.
Alábecsülte az ukránok ellenállását. Tévedett Európa egységét illetően, és alábecsülte a transzatlanti kapcsolatok rugalmasságát. Így ahelyett, hogy az enyhülés politikája felé hajlanánk, emlékeznünk kell a tanulságokra, amelyeket azóta tanultunk. Meg kell kettőznünk erőfeszítéseinket azokon a területeken, ahol csak tudjuk, folytatta a politikus.
Az EU és tagállamai példátlan mértékű gazdasági, humanitárius és katonai támogatást nyújtottak Ukrajnának, beleértve a lőszert és fegyvereket is, közel harmincmilliárd euró értékben. Emellett közel negyvenezer ukrán katonát képeztek ki, e lépések pedig meggyengítették Oroszország haderejét, mondta el Josep Borrell.
A jövőben paradigmaváltásra van szükségünk: nem addig kell támogatni Ukrajnát, amíg szükséges, hanem bármi áron, hogy Ukrajna győzedelmeskedjen. Biztosítanunk kell Ukrajnának a területének felszabadításához szükséges eszközöket, beleértve a nagy hatótávolságú rakétákat és más modern fegyverrendszereket.
Ahogy Oroszország fokozza az Ukrajna elleni hadjáratát a polgári célpontok és az infrastruktúra ellen, a légvédelmi rakéták létfontosságúak az életek és az infrastruktúrák megmentéséhez, hangsúlyozta Josep Borrell.
A védelmi ipar reneszánsza
Ennek együtt kell járnia az európai védelmi ipar reneszánszával. Az ukrajnai háború megmutatta, hogy iparunk nincs kellőképpen felkészülve az előttünk álló kihívásokra. Az EU kiterjedt katonai iparának nagy része a meglévő készletekből származott. Ezeknek a készleteknek a feltöltése
és ezzel egyidejűleg Ukrajnának több fegyverrel és lőszerrel való ellátása komoly kihívást jelent a védelmi iparnak.
