„Európának arra van szüksége, hogy erőt tudjon sugározni kifelé”

Neves alkotmányjogászok, bírók és nemzetközi jogi szakértők részvételével tartott egész napos konferenciát a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Reclaiming our European Future címmel. Európának félre kell tennie az érzelmeken alapuló diplomáciát, és elsősorban az érdekeire figyelni – hangzott el az európai jövő stratégiai kérdéseiről szóló panelbeszélgetés során.

Fotó: Gyurkovits Tamas

Az MCC nemzetközi jogi konferenciájának az európai jövő stratégiai kérdéseiről szóló panelbeszélgetése során David Engels, a lengyel Instytut Zachodni vezető elemzője rámutatott, hogy az európai stratégiai autonómia kérdése alapvetően identitás kérdés. Hogyan definiáljuk Európát? Kontinensként? Értékközösségként? Civilizációként?

Matthieu Grandpierron az európai stratégiai autonómia kérdéseiről beszél (Fotó: MCC / Gyurkovits Tamás)

Míg a XIX. században hat-hét nagyobb szereplőről beszélhettünk, ma körülbelül harminc, jóval kisebb állam található Európában, némelyikük kisebb jelentőséggel bír, mint egy-egy kínai város – világított rá Engels, hozzátéve, hogy 

Európának arra van szüksége, hogy erőt tudjon sugározni kifelé.

Nathan Levine, az amerikai Heritage Foundation vendégkutatója szerint Európa az Egyesült Államok és Kína közötti kötélhúzás közepén találta magát, márpedig „ahol elefántok csapnak össze, ott az egereket eltapossák”. Az amerikai–kínai versengést mostanra már második hidegháborúként aposztrofálják.

Manapság a liberalizmus az egész emberiséggel azonosítja magát, és ellenségeire az egész emberiség ellenségeiként tekint

– hívta fel a figyelmet Levine.

Az amerikai kutató figyelmeztette Európát, hogy a szuverenitás hangsúlyozása az Egyesült Államok szemében a lojalitás hiányának minősülhet.

Matthieu Grandpierron, az ICES-Vendée Katolikus Egyetem politikatudományi tanszékének vezetője úgy véli, alapvető változások korát éljük. A regionalizált világban a nemzetközi jogot nem kérdőjelezik meg, de az adott régió történetének fényében értelmezik – világított rá a francia professzor.

Európának félre kell tennie az érzelmeken alapuló diplomáciát, és elsősorban az érdekeire figyelni

– hangsúlyozta Grandpierron, hozzátéve, hogy ha a kontinens valóra akarja váltani például a zöld átmenettel kapcsolatos céljait, akkor olyan országokkal is üzletelnie kell, akikkel ideológiailag nem ért egyet, ugyanis szükségünk van a nyersanyagokra, ásványkincsekre. Mártonffy Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Lukács Intézetének kutatási igazgatója szerint az Egyesült Államok vezető szerepe a végéhez közeledik, és vele együtt a liberális demokrácia univerzalista fogalma is. Ezzel párhuzamos az a folyamat, amely során olyan intézmények válnak semmivé, ami a mostani generáció számára még természetesnek tűnik – ilyen például a nyugdíj.

A változások bizonytalanságot teremtenek, de egyúttal lehetőséget is jelentenek Európa számára

– emelte ki Mártonffy.

Werner Patzelt, az MCC Brussels kutatási igazgatója az Európa előtt álló kérdéseket fogalmazta meg. Milyen jellegű unió szeretne lenni az EU? Milyen lakosságot szeretnénk látni Európa területén? Ha az európai érdekeken alapuló szabályozott bevándorlás mellett döntünk, mik lennének ennek a szabályai?

Európai kultúrát vagy multikulturális Európát akarunk? Hogyan tudjuk átadni az európai kultúrát a kontinensre érkező bevándorlóknak? És végül, hogyan látjuk Európa szerepét a következő évtizedekben?

Míg korábban az, hogy az EU beállt az Egyesült Államok vezetése mögé, egyfajta stabilitást adott, ez egyre kevésbé lesz így. Jobb stratégia lenne az unió számára egyfajta svájci típusú semlegesség, ami annyit jelent, hogy meg tudja védeni magát, de kimarad azokból a konfliktusokból, amelyek nem érintik kulcsfontosságú érdekét.

Amíg ezeket a kérdéseket nem válaszoljuk meg, addig nem lesz igazodási pontunk a mindennapi politikai kérdésekben – világított rá Patzelt.

Az EU intézményi egyensúlyáról folyó panelbeszélgetés során Rajko Knez, a szlovén alkotmánybíróság tagja úgy vélekedett, hogy minél nagyobbra nő az Európai Unió, annál inkább tiszteletben kell tartania a különbözőségeket. Peter M. Huber, a müncheni Lajos-Miksa Egyetem jogászprofesszora, korábbi német alkotmánybíró pedig az európai jogközösséget egy huszonhét lábú asztalhoz hasonlította, hozzátéve, hogy ez elkerülhetetlenné teszi az uniós és a nemzeti bírósági rendszerek intézményesített együttműködésének megteremtését.

Borítókép: Az európai jövő stratégiai kérdéseiről szóló panelbeszélgetés résztvevői az MCC konferenciáján (Fotó: MCC/Gyurkovits Tamás)