Kiszivárgott dokumentumok szerint a német hadsereg egy orosz invázió tervével is számol, Rob Bauer holland tengernagy, a NATO katonai bizottságának elnöke pedig arra figyelmeztetett, jobb ha mindenki felkészül rá, hogy húsz éven belül újabb világméretű fegyveres konfliktus robbanhat ki. – 2024-ben Oroszország védelmi költése 140 milliárd dollárra nő, ami nemzeti költségvetésének harmada. Effajta változásoknak nincs értelme, ha egyetlen ellenfél – Ukrajna – ellen irányulnak, melynek lakossága harmada, és alig tart ki.
Ennek csak akkor van értelme, ha Oroszország nagyobb ellenfél, például a NATO ellen készül
– vélekedett a Daily Mailnek Kevin Ryan egykori dandártábornok.
De mégis hogyan nézne ki, ha a következő két évtizedben Oroszország megtámadná a NATO-t? – tette fel a kérdést szakértőknek a brit bulvárlap.
Első fázis: kibertámadás és rakéták
– Minden valószínűség szerint a hadműveleteket egy átfogó kibertámadás előzné meg – értettek egyet a megkérdezett szakérők. Hozzátették, hogy ezt láthattuk Ukrajna esetében is, először próbálták megbénítani a kommunikációs hálózatot. Nem zárták ki annak a lehetőségét sem, hogy valamiféle összecsapásra kerülne sor az űrben is, hogy hatástalanítsák egymás műholdjait. És persze azonnal megindulna az információs hadviselés, a propaganda terjesztése.
Ezután következnének a precíziós csapások Európa nagyvárosaira.
– Oroszország nem lenne szégyenlős nagy hatótávolságú, precíziós rakétákat lőni civil célpontokra Európa-szerte! – figyelmeztetett Ben Hodges visszavonult tábornok, az Egyesült Államok európai erőinek korábbi parancsnoka. Úgy vélte, ha Moszkva elkövetné azt a hibát, hogy megtámadja a NATO-t, akkor rakétáival és drónjaival a főbb kikötőket és repülőtereket, közlekedési csomópontokat venné célba, továbbá a főbb katonai parancsnokságokat, légi támaszpontokat.

Második fázis: invázió földön, vízen, levegőben
Ezt követően indulna meg az invázió: földön, vízen és levegőben egyszerre. Ben Hodges szerint ennek egyik legvalószínűbb iránya a Suwalki-folyosó: a keskeny, nagyjából 60 kilométer hosszú földdarab a lengyel–litván határon, amelyet egyik oldalról Belarusz, a másik oldalról pedig az orosz kalinyingrádi enklávé határol.