Emlékezetes, hogy a magyar lakosság 2016-ban, a „kvótanépszavazáson” 98 százalékos többséggel utasította el a bevándorlók kötelező befogadására és szétosztására irányuló európai uniós tervezetet, a kormány pedig azóta is minden európai fórumon képviseli a magyarok referendumon kinyilvánított egyértelmű akaratát, írja a Századvég Alapítvány elemzése.
Az Európai Parlament által elfogadott új mechanizmus azonban a kontrollálatlan migrációt ellenző, illetve a határvédelem fontosságát hangsúlyozó tagállamokban, így Magyarországon is szétterítené a bevándorlókat, ami a közbiztonságot érintő és a terrorfenyegetettség növekedésében megmutatkozó kockázatok fokozódásával járna hazánkban, illetve Közép-Európában.
A múlt héten elfogadott migrációs paktum – azon kívül, hogy a téma megosztó jellege ellenére az európai polgárok megkérdezése nélkül született meg – ismét rávilágított az Európai Unió migrációs stratégiájának hiányosságaira. A Századvég Konjunktúrakutató Zrt. vidékfejlesztési üzletága Dél-Európa példáján keresztül vizsgálta meg a migránsok vidéki területekre való átgondolatlan betelepítésének hatásait.
Dél-Európa idilli tájain a vidéki élet hagyományos varázsát egyre inkább beárnyékolják a migránsok beáramlása által okozott problémák. Noha a vidéki térségekbe irányuló migráció ösztönzésének eredeti célja a hanyatló gazdaság és az elöregedő közösségek megerősítése volt, úgy tűnik, hogy ez a stratégia sokkal inkább teremt új problémákat, mintsem megoldja a meglévőket.
Görögország, Olaszország és Spanyolország földrajzi elhelyezkedésük miatt Európa déli kapui. Ezek az országok a XX. század vége óta jelentős migrációs hullámokat tapasztaltak. Ezek a régiók nagymértékben függnek a mezőgazdaságtól, amely abban az időben munkaerőhiánytól szenvedett, mivel a helyi lakosság elöregedett vagy a jobb megélhetési lehetőségek miatt a városi központokba költözött. A migránsok kitöltötték ezt a hiányt, és a 2000-es évek első évtizedére nélkülözhetetlenné váltak a helyi gazdaságok túléléséhez. A bevándorló közösségek társadalmi-gazdasági integrációja azonban nem volt sikeres.
Görögországban például a mezőgazdasági munkaerő jelentős részét, 2020-ra több mint ötven százalékát a migráns munkavállalók tették ki. Jelenlétük azonban magasabb munkanélküliséggel és bűnözési rátával is összefüggésbe hozható. A legnagyobb etnikai csoportot az albánok alkották, de sokan telepedtek le a falvakban Szíriából, Palesztinából, Sierra Leonéból, Nigériából és Szomáliából is. Mindeközben a vidéki görög fiatalok nem szívesen vállalnak szezonális, bizonytalan és rosszul fizetett mezőgazdasági munkát, és inkább a városokban keresnek stabilabb megélhetést. A görög mezőgazdaság nagy része így elavult, fenntarthatatlan rendszerré torzult, amely jelenleg jövedelmező, de amelynek jövője erősen kérdéses: ironikus módon már a második generációs bevándorlók is a városokban keresnek jobb lehetőségeket.
Hasonló a helyzet Olaszországban is, ahol a migránsok vidéki gazdaságokban való foglalkoztatását átmeneti intézkedésnek szánták a demográfiai problémák kezelésére – a 2000-es évek első évtizedében mintegy másfél millióan telepedtek le Dél-Olaszországban. Ez azonban etnikailag és kulturálisan széttöredezett közösségekhez vezetett, minimális integrációs lehetőségekkel és alacsony társadalmi kohézióval. Jelenleg Olaszországban él az Európai Unió harmadik legnagyobb muszlim lakossága, számuk eléri a hárommillió főt. Bár a migránsok gazdaságilag hozzájárulnak a falvak életéhez, jelenlétük inkább súlyosbítja a társadalmi feszültségeket, mintsem enyhíti a gazdasági hanyatlást.
Annak idején Dél-Spanyolországot Európa Kaliforniájának nevezték magas termelési szintje és a kialakult társadalmi feszültségek miatt. Az őslakosok fokozatosan a vidékről a városokba költöztek, miközben jelentősen megnőtt a hivatalosan foglalkoztatott külföldiek aránya. Az akkori mezőgazdasági munkások a térségben kelet-európaiak (románok, bolgárok), észak-afrikaiak (marokkóiak, algériaiak) és latin-amerikaiak (ecuadoriak, kolumbiaiak) voltak, akiket szükséges munkaerőnek, megtűrendő személyeknek tekintettek. Az egyik polgármester szavaival élve: „Reggel minden bevándorlóra szükség van, este pedig mindannyian feleslegessé válnak”.
Összefoglalva, a migránsok vidéki területekre való érkezése nem kezelte hatékonyan az elnéptelenedés problémáját, de közben a közösségek széttöredezéséhez vezetett. A mélyen gyökerező kulturális, vallási és társadalmi különbségek olyan falakat hoztak létre, amelyeket a gazdasági előnyök nem tudnak áttörni.
Emellett az uralkodó gazdasági modell, amely az intenzív mezőgazdaságon és a bevándorló hátterű kézi munkaerőn alapul, komoly környezeti és társadalmi kockázatokat rejt magában. Ezek a gyakorlatok nemcsak a környezetet fenyegetik, hanem aláássák a hagyományos vidéki életmódot és mezőgazdasági gyakorlatot is.
A teljes kutatás elérhető a Századvég weboldalán.
