Mindenből következik, hogy a társasvállalkozások eredményes működésének az alapja az egyenlő érdekérvényesítés. „Nem az a jó szerződés, amelyet a bíróságon az egyik vagy másik fél meg tud nyerni. Hanem az, amelyik garantálja, hogy egyik fél sem kényszerül soha bírósághoz fordulni” – mondta egykoron egy idős ügyvéd barátom. Az invázió során érkező tömegek befogadásában eme logikának nyomát nem találni. 

 Hogy Európa nyugati országai miként teszik tönkre a saját nemzetüket, gazdaságukat és kultúrájuk megmaradt romjait, az ő dolguk. Nem jó hír, de tudomásul kell vennünk. Európa országai ugyanakkor egymást támogatva – nem megerőszakolva – tudnak igazán életben maradni a világ káosza és rendetlensége közepette.

Az elmúlt tíz év példák és érvek sokaságát szolgáltatta arra, hogy az érkezők olyan kulturális különbséget hordoznak – vallási, szokásjogi és törvényi elkötelezettség értelmében –, ami feloldhatatlan ellentétet képez Euró­pa polgárainak értékrendjéhez képest. Mivel azonban törvényé lett, fontos végig gondolni a következményeket, esetleg azokkal szembeni cselekvés meglévő módszereit. Ha jönnek, mármint az ide küldöttek, nyilván eltartási státusba kerülnek. Nincs nyelvtudásuk, helyismeretük és egyébként igényük sem feltétlenül arra, hogy azonnal munkát keressenek maguknak. Ráadásul azokat irányítják hozzánk a nyugati féltekéről, akikkel végképp nincs mit kezdeniük az indító bázisországoknak.

Következmény: a magyar polgárok szociális biztonsága erősen csökken, úgy, mint a családtámogatás, a nyugdíjak értékállóságának biztosítása vagy szükségszerű beruházások, fejlesztések elmaradása. Ahhoz pedig még fantázia sem kell, hogy lelki szemeinkkel lássuk a közrend és eleddig még működő közbiztonság drasztikus leépülését. 

Félreértések elkerülése végett húzzuk alá, hogy a messziről jöttek éppen annyira áldozatai lesznek az összecsapásnak, mint az itt élők. Nyertes az „üzletben” érdekeltek csekély létszámú köre lesz csupán.

Megoldás? Mivel elfogadták, így az opponálás lehetősége jogi értelemben majdnem nulla. Nagy levegőt véve dönthetünk úgy, hogy határozat ide vagy oda, mégsem engedjük realizálni magyar földön. Majd reménykedünk, hogy a júniusban sorra kerülő Európai Parlament esedékes választásán győznek a józan ész jelöltjei. Ha mégsem, még nagyobb levegőt szíva tüdőnkbe, mindent alaposan átgondolunk.

A szerző titkosszolgálati szakértő