Rishi Sunak konzervatív párti miniszterelnök május 22-én jelentette be, hogy július 4-re tűzte ki a választások időpontját. A döntés meglepetést keltett még a 2010 óta kormányzó Konzervatív Párton belül is, mivel az általános várakozás az volt, hogy a választásokat ősszel tartják. Az előrejelzések többsége októberi vagy novemberi időpontot valószínűsített.
A választóhelyiségek brit idő szerint 7 órától 22 óráig – közép-európai idő szerint 8 órától 23 óráig – tartanak nyitva. A brit statisztikai hivatal (ONS) nyilvántartása szerint a választási jegyzékben hozzávetőleg 49 millió szavazásra jogosult brit állampolgár szerepel.
A 2019-ben tartott előző parlamenti választáson 67,3 százalékos volt a részvételi arány, és a választást az akkor Boris Johnson vezette konzervatívok nyerték. A Konzervatív Pártra ugyanakkor most csúfos vereség vár, a legutolsó felmérések szerint a jelenlegi kormánypárt mindössze 21 százalékon állt a voksolást megelőzően, míg a favoritnak számító Munkáspárt 44 százalékon – emlékeztet az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány junior kutatója, Horváth Sebestyén.
A brit választási rendszerben a parlamenti képviselőkről nem pártlistákkal vagy a magyarhoz hasonló vegyes választási rendszerrel, hanem pusztán választókörzetenként döntenek a szavazók. Emiatt az előzetes mandátumbecslések alapján a Munkáspárt közel kétharmados többségre számíthat a 650 fős alsóházban, így bőven megugorva a 326 fős önálló kormányalakítási küszöböt.
Előbbiek árnyékában a július 4-i választáson biztosra vehető a Munkáspárt kormányra kerülése, így megismétlődik az 1992-es helyzet, amikor szintén gazdasági okok miatt került ki a Konzervatív Párt a hatalomból. Ekkor a Soros György által végrehajtott fontshortolás következtében esett ki az Egyesült Királyság az európai árfolyammechanizmusból, majd a következő, 1997-es választáson a munkáspárti Tony Blair söpörte le a jobboldaliakat a politikai küzdőtérről.
Az új miniszterelnök-jelölt
A YouGov felmérése alapján a legnagyobb, jelenleg még ellenzéki formáció miniszterelnök-jelöltje, Keir Starmer népszerűsége ugyan pártjánál rosszabb, azonban 34 százalékos támogatottságával még így is a második legnépszerűbb brit pártpolitikus. A jelenlegi kormányfő támogatottsága 25 százalékos. A Konzervatív Párt szavazóit a jobboldali, bevándorlásellenes és az EU-tól való függetlenedéssel ismertté vált Nigel Farage által vezetett Reform UK párt szívja el, amely 12 százalékos támogatottságával a harmadik legnagyobb politikai erő. A párt elnöke 38 százalékos országos népszerűségével a legkedveltebb brit pártpolitikus.