Nagy-Britannia új, baloldali miniszterelnöke, Keir Starmer azt fontolgatja, hogy úgynevezett vészhelyzeti fogolytáborokat létesít a távoli Falkland-szigeteken, Argentína partjainál. A brit börtönökben helyet kívánnak teremteni azoknak a tüntetőknek, akiket azért tartóztattak le, mert részt vettek a három kislány meggyilkolása után kirobbant utcai bevándorlásellenes tüntetéshullámban. Köztudott, hogy már egy kormányt bíráló Facebook-bejegyzés is börtönbüntetést vonhat maga után.
A balliberális média készséggel besegít a migránspárti kormánynak. A The Economist lap például nemrég azt követelte, hogy büntessék meg a tüntetőket – azt már a lap munkatársai is kihagyták a történetből, hogy az utcai zavargásokat a migránsok ellentüntetése robbantotta ki, akik fegyverekkel támadtak rá a britekre.
Elszegényedés és színlelt gazdasági növekedés
Minél nyugatabbra megyünk, annál nagyobb a bevándorlás mértéke, erre már a Tichys Einblick német portál hívta fel a figyelmet.
Az Egyesült Királyság nettó bevándorlása például több mint egymillió fő évente, ami még Németországénál is magasabb. Miközben a Brexit után a szakképzett európaiak számára nehezebbé vált a maradás, jelentősen megnőtt a jelentősen kevésbé képzett bevándorlók beáramlása Afrikából és Ázsia egyes részeiről.
Douglas Murray szakértő egy nemrég megjelent cikkében rámutatott a társadalmi következményekre. A brit zavargások, felkelések gyújtópontjai mind olyan városok voltak, ahol a munkanélküliség meghaladta a 25 százalékot, és nagyon magas a szegénységi ráta. Az eredmény egyre hosszabb várólisták a közismerten túlterhelt állami egészségügyi ellátórendszerre, a növekvő bérleti díjak és egyéb költségek. Eközben a londoni kormány migránsok tömegeit telepíti ezekre a szegény területekre, gondoskodik az egészségügyi ellátásukról és a lakhatásukról, mindezt persze az adófizetők pénzén. Ennek fényében nem is csoda, hogy a briteknek elegük van ebből a rendszerből – jegyezte meg Murray. A franciaországi helyzet aligha különbözik ettől.
Van valami vicces abban, hogy Starmer brit miniszterelnök kijelentette, hogy nem akar olyan helyzetet látni az országában, mint ami Franciaországra jellemző, ahol a no-go zónák tovább bővülnek, ahová a rendőrség és a fehér franciák már nem jutnak be, és nem kockáztatják az életüket. A brit baloldal a politikájával éppen ezeket éri el
– írja Murray. A bevándorlás Nagy-Britanniába és Franciaországba, de Belgiumba, Dániába és Hollandiába is az egykori gyarmatbirodalmak terhe. Spanyolországban és Portugáliában hasonló jelenségek tapasztalhatók, a Kanári-szigetek pedig új kaput jelentenek.
