A libanoni fővárosban, Bejrútban kedden bekövetkezett robbanássorozat legalább 12 ember életét követelte és több mint 2750-en sérültek meg, köztük Irán libanoni nagykövete is. Libanoni biztonsági források szerint az izraeli titkosszolgálat csempészhetett robbanóanyagot a Hezbollah libanoni síita terrorszervezet által rendelt ötezer személyhívóba, hónapokkal a keddi robbanások előtt.
A Libanonban jelentős befolyással bíró Irán-barát milícia is Izraelt tette felelőssé a történtekért, és közölte, hogy a zsidó állam méltó büntetést fog kapni gyilkos agressziójáért.
Az Izrael és a Hamász közötti konfliktus 2023-ban robbant ki, amikor a Hamász, a Gázai övezetet uraló palesztin szervezet, nagyszabású rakétatámadást és szárazföldi támadásokat indított Izrael ellen. Ezt követően Izrael kiterjedt katonai válaszlépésekkel reagált. A háború kiemelt célja a Hamász által jelentett katonai fenyegetés felszámolása, a szétvert Hamász-zászlóaljak túlélői azonban gerilla- és terrorhadviselést folytatnak Izrael ellen, ez mondható el az Irán-barát Hezbollah palesztin terrorszervezetről is.
Izrael támadhat
Az izraeli offenzívára van egy sor történelmi precedens, volt a második világháborús brit inváziója Libanonnak, majd 1976-ban volt egy akció, amikor Izrael megtisztította Dél-Libanont a palesztin terroristáktól, majd 1981-ben az első libanoni háború és 2006-ban a második libanoni háború
– mondta el lapunknak Robert C. Castel, az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója.
Van tehát négy történelmi példa, és látjuk azt, hogy ezek az úgynevezett csipogótámadások nem voltak koordinálva, folytatta a szakértő. Mint mondta,
A csipogótámadás egy kikényszerített támadás volt, valószínűleg Izrael úgy érezhette, hogy ha most nem használja fel ezeket az eszközöket akkor, a Hezbollah leleplezi őket. Látjuk azt is, hogy nem állt készenlétben az izraeli hadsereg arra, hogy felhasználva ezt a meglepetést, támadást indítson.
Az északi, Libanon elleni támadással kapcsolatban ugyanakkor két kérdés merül fel, tette hozzá a szakértő.
Az egyik, hogy Izrael megvárja-e, hogy egy esetleges provokációra válaszoljon, és arra reagál, vagy pedig magától is kezdeményezni fog. A második kérdés pedig az, hogy a lehetséges támadás módját illetően légierő, drónok, rakétacsapások, esetleg egyéb különleges műveleti alakulatok rajtaütésével, vagy pedig egy ezt kiegészítő szárazföldi invázióval valósítaná meg az izraeli haderő.
Robert C. Castel hozzátette: – Tudjuk, hogy tegnap Izrael kivonta a kommandó hadosztályát Gázából és felküldte az északi frontra. Ez jelzi azt, hogy a súlypontja ennek a háborúnak áttevődik Gázáról, északra. Gázában befejeződött a háborúnak az intenzív szakasza, és ez lehetővé teszi most azt, hogy az elit alakulatokat Izrael átcsoportosítsa a libanoni frontra.
