Az előzmények és a kihagyott lehetőségek
Stoltenberg visszatekintett 2014-re, amikor Oroszország annektálta a Krímet és inváziót indított Kelet-Ukrajnában. Már akkoriban is világossá vált a NATO számára, hogy Oroszország veszélyt jelent Ukrajnára, mégis az idő elteltével a helyzet viszonylag statikussá vált, és a szövetség nem sietett katonai támogatást nyújtani.
Amikor 2021 tavaszán újra jelentős orosz katonai erő összpontosítást észleltek Ukrajna határai mentén, Stoltenberg elmondása szerint a szövetség tájékoztatta a közvéleményt Oroszország agresszív szándékairól. Ettől függetlenül az invázió megakadályozása érdekében a diplomáciai intézkedések sem bizonyultak elegendőnek. „Bárcsak a NATO-országok többet tettek volna Ukrajna megerősítése érdekében” – mondta Stoltenberg.
A katonai támogatás hiánya
Stoltenberg szerint, ha Ukrajna korábban és több katonai támogatáshoz jutott volna, a védekezőképességük erősebb lenne, és Oroszország támadási szándéka talán csökkent volna. A főtitkár hangsúlyozta, hogy a kezdeti vonakodásnak nagy ára volt. Az Egyesült Államok, Kanada és az Egyesült Királyság már 2015-ben megkezdte az ukrán katonák képzését, de maguk a NATO-ajánlások és erőfeszítések korlátozottak voltak.
A jövőbe nézve
Jens Stoltenberg hangsúlyozta, a konfliktus véget érhet, de ahhoz, hogy a tárgyalások sikerre vezessenek, Ukrajna katonai ereje alapvető tényezővé kell válnia.
A krízis diplomáciai úton való megoldása továbbra is kívánatos, de a szövetség vezetése alatt a hibákból tanulva a NATO-nak készen kell állnia a gyors és határozott cselekvésre.
Továbbra is hiszek az Oroszországgal folytatott párbeszédben, a védekezéssel és az elrettentéssel kombinálva. Erősnek kell lennünk, hogy értelmes párbeszédet folytathassunk.
Kritikus találkozó Trump elnökkel
Jens Stoltenberg a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak adott interjúban NATO-főtitkári karrierjének jelentős kihívásait idézte fel. Ezek közül kiemelkedik a volt amerikai elnök, Donald Trump részvétele a 2018. július 12-i NATO-csúcstalálkozón, amely jól példázza a szövetség egységének megőrzéséhez szükséges finom egyensúlyt a belső és külső nyomások közepette.