A NATO esetleges bevonódása egy harmadik világháborúba – amely atomháborúvá is fajulhat – a legnagyobb félelmeket kelti. A helyzet elemzéséhez négy alapvető axiómát kell figyelembe vennünk – hangsúlyozta a szakértő.
- Egy esetleges világháborúban atomfegyvereket is bevethetnek.
- Egy korlátozott nukleáris háború könnyen totális nukleáris háborúvá fajulhat.
- Egy totális nukleáris háború a civilizációnk végét jelentheti.
- Nincs racionális politikai cél, ami egy ilyen háború kitörését igazolná.
Ezek alapján két fő forgatókönyv képzelhető el – folytatta Robert C. Castel.
Az első egy irracionális indíték, például vallási meggyőződésből való cselekvés. Még ha az indíték irracionális is, a cselekvés módja lehet racionálisan tervezett és végrehajtott. A második a miskalkuláció vagy miskommunikáció – emelte ki a szakértő.
A miskommunikáció során félreértés vagy félreértelmezés történik. Ez azt eredményezheti, hogy a küldő által szánt üzenet nem úgy érkezik meg a címzetthez, ahogyan azt a küldő szánta. A félreértés oka lehet a nyelvi nehézségek, a kulturális különbségek, a homályos üzenetfogalmazás, a zajos környezet vagy a kommunikációs csatorna hibája. A miskommunikáció számos problémához vezethet, a kisebb kellemetlenségektől a súlyos konfliktusokig.
A harmadik világháború és a NATO belesodródása egy ilyen konfliktusba pedig további négy fő forgatókönyv szerint történhet – emlékeztetett Robert C. Castel.
A NATO 5. cikkelye
Ez az együttes védelmi cikkely hatékony elrettentő lehet, amíg az elrettentés működik. De ha a konfliktus egy totális, megsemmisítő atomháborúvá fajul, akkor az 5. cikkely szerinti kötelezettségvállalás irracionális lesz, hiszen nincs olyan szövetségi érdek, amiért egy racionális szereplő feláldozná nemzetét vagy a civilizációt. Ez a hidegháború egyik nagy paradoxona.
Háború emberi áldozatok nélkül
Kiber-, drón- és űrhadviselés alkalmazása vonzó lehet, mert nem jár közvetlen emberéletek elvesztésével. Ugyanakkor hatalmas katonai és gazdasági károkat okozhat, és veszélyes, síkos lejtőn indíthatja el a feleket.
Proxyháborúk eszkalációja
A történelem folyamán a proxyháborúk gyakran húzták be a patrónusokat is a közvetlen konfliktusba. A hidegháború legnagyobb válságai ezt bizonyítják.
Hamis stratégiai riasztás
A hidegháború alatt többször is előfordult, hogy az atomhatalmak hamis riasztással szembesültek, a leghíresebb példa az Able Archer 83 hadgyakorlat.
Az Able Archer 83 a NATO 1983-as nagyszabású hadgyakorlata volt, amely szimulált egy teljes körű nukleáris támadást Nyugat-Európában. A Szovjetunió félreértelmezte a gyakorlatot, potenciális atomtámadásnak értelmezve azt, és fokozott készenlétbe helyezte nukleáris fegyvereit. Az esemény rávilágított a hidegháborús feszültség és a miskommunikáció veszélyeire.
A szakértő elmondta azt is, hogy a jelenlegi orosz–ukrán háború mind a négy forgatókönyv csíráját magában hordozza. A konfliktus eszkalációja, a felek közötti kommunikáció hiánya és az irracionális döntések veszélye fennáll.
– A felelős döntéshozók feladata, hogy elkerüljék azokat a lépéseket, amelyek egy globális katasztrófához vezethetnek. Az atomháború kockázata túl nagy ahhoz, hogy bármilyen politikai cél igazolja azt
– emlékeztetett Robert C. Castel.
Borítókép: Robert C. Castel
