– Mit jelent az erdélyi magyarok számára az RMDSZ történelmi sikere a romániai parlamenti választásokon? Reménykeltő az, hogy a parlamenti küszöböt nemcsak sikerült elérni, hanem túl is szárnyalta a magyar közösség.
– Ez volt az első december elseje, amikor győztek a magyarok, Erdélyben legalábbis. Az RMDSZ 590 ezer, vagyis 6,4 százalék szavazatot szerzett, ami egy erős parlamenti frakciót jelent Románia parlamentjében, 21 képviselőt és tíz szenátort.
Ilyen mértékű mozgósítás példa nélküli közösségünkben, valamivel meghaladta az egyébként szintén két évtizedes csúcsot jelentő június 9-i európai parlamenti választási eredményt.
Itt azonban többről van szó egy sikeres kampánynál: a romániai magyarok elsöprő többsége megértette, hogy a magyarellenes erőkkel egyféleképpen lehet szembeszállni – sok magyar szavazattal. Ezt az üzenetet azok is megértették, a reális fenyegetést azok is érezték, akik korábban távol maradtak a szavazásoktól. Veszélyben a közösségünk példamutató módon összezárt. Ezért óriási köszönet jár. És természetesen hatalmas felelősséget ró a képviselő kollégáimra Bukarestben, hiszen a politikában a szavazatokat leginkább eredményes munkával érdemes megköszönni.
– A siker mellett viszont aggodalomra ad okot, hogy a magyarellenes erők érezhetően megerősödtek az utóbbi időszakban. Mire lehet számítani az elkövetkező években az olyan szélsőséges pártoktól, mint az AUR, valamint hogyan lehet felvenni velük a harcot?
– Az eredményekből az látszik sajnos, hogy a magyarellenes erők megháromszorozták az erejüket. Az AUR erősödött, és két másik, az AUR-ból kinőtt szélsőséges párt is bejutott a parlamentbe. Együtt a szavazatok egyharmadát szerezték meg. Sajnos a romániaiak közül minden harmadik szavazat őket erősítette – a diaszpórában egyébként még nagyobb arányban. A szélsőséges és magyarellenes eszmék növekvő társadalmi beágyazódása, a hagyományos pártokban való csalódás és a tőlük való elfordulás fontos szerepet játszott, de ezek egyben rendszerellenes, a román állammal szembeni protestszavazatok is.
Ezen alakulatok között van újfasiszta, legionárius, vasgárdista eszméket valló, illetve szélsőségesen nacionalista, magyarellenes, oroszpárti és Európa-ellenes is. Én ezt úgy fogalmaztam meg, hogy nem kell farkast kiáltani, mindenki látja, hogy az ordasok falkája elindult a hegyekből a mi falvainkba.
A polgároknak valós igényeik, elvárásaik vannak, de attól tartok a csodát hiába várják, újra csalódni fognak, a parlament felállásán négy évig ez mit sem változtat. Ebben a közegben kell az RMDSZ–nek a maga hétszázaléknyi mandátumával a magyar emberek érdekeit és a józan észt képviselnie. Vannak eszközeink, a mi feladatunk, hogy felvegyük a küzdelmet és megvédjük a közösségünket. Elveinket és céljainkat nem feladva kell szövetségeseket találnunk ehhez a román pártok közt is.
A veszély azonban korántsem múlt el, hiszen vasárnap lesz az elnökválasztás második fordulója, az első fordulóban első helyen végző jelölt pedig az a Călin Georgescu, aki minden bizonnyal veszélyesebb még a hírhedt George Simionnál is.
Ő az, aki szerint a románok földet és vizet adtak a kisebbségeknek, és ez legyen elég, ennél többet, jogokat ne akarjanak. Ez még annál is több, mint amikor román szélsőségesek az úzvölgyi katonatemetőben őseink sírját becstelenítették meg. És most csak egyet emeltem ki abból a teljesen következetlen és összefüggéstelen gondolathalmazból, amellyel a romániai közéletet mérgezi, sajnos sikeresen. Van itt minden a NATO-ból való kilépéstől az ezotérián át a pártok megszüntetéséig és istenkáromlásnak számító messianisztikus küldetésvágyig.
