Nagy-Britannia megbánta a brexitet

Nagy-Britannia öt évvel ezelőtt hagyta el az Európai Uniót. Az erről szóló népszavazás rendkívül szoros volt, mindössze a szavazók 52 százaléka támogatta a kiválást. Az unió elhagyása nagy gazdasági sokkot okozott Nagy-Britanniának, amit tovább erősített a koronavírus-járvány és az orosz–ukrán háború.

Fotó: AFP

Öt év telt el azóta, hogy az Egyesült Királyság hivatalosan is kilépett az Európai Unióból, ám a brexit gazdasági, politikai és társadalmi következményei még mindig érezhetők. Az ország megosztottsága továbbra is fennáll, és a vállalkozások, valamint az állampolgárok folyamatosan alkalmazkodnak a változásokhoz. Mint arról lapunk is beszámolt, Keir Starmer brit miniszterelnök nemrég európai körútra indult, hogy egyeztessen az uniós vezetőkkel Ukrajnáról, európai biztonságpolitikáról és gazdasági kapcsolatokról. Ezzel ő lett az első brit miniszterelnök a brexit óta, aki az EU-ba utazott tárgyalni.

Nagy-Britannia máig megosztott a brexit kérdésében. Fotó: AFP

Nagy-Britannia döntött

A 2016-os népszavazás óta a brexit a brit politika egyik legmeghatározóbb kérdésévé vált. Az Egyesült Királyság korábban is kényelmetlenül érezte magát az EU-ban, és az évek során egyre több politikai vita övezte a tagságot. 

A referendum eredménye, 52 százalék a kilépés mellett és 48 százalék ellene, meglepetésként érte a politikai és gazdasági vezetőket, akik nem készítettek részletes tervet a kiválás lebonyolítására.

A kilépés után az ország éveken át küszködött a feltételek kialakításával, és a brexit okozta politikai válság végül Theresa May miniszterelnök bukásához vezetett. Őt Boris Johnson követte, aki azzal kampányolt, hogy „végrehajtja a brexitet”. Bár az Egyesült Királyság 2020. január 31-én hivatalosan elhagyta az EU-t, a gazdasági kapcsolatok rendezése további tizenegy hónapnyi tárgyalást vett igénybe.

A gazdaság a mai napig nem állt talpra

A brexit egyik legkézzelfoghatóbb következménye a brit gazdaságra gyakorolt negatív hatása. Az EU addig az Egyesült Királyság legnagyobb kereskedelmi partnere volt, de a kilépés után a vállalatok új vámkezelési és adminisztratív akadályokkal szembesültek.

A brit Költségvetési Felelősségi Hivatal (OBR) becslése szerint az Egyesült Királyság importja és exportja hosszú távon körülbelül tizenöt százalékkal csökkenhetett a brexit miatt. A termelékenység négy százalékkal maradhat el attól a szinttől, amelyet a tagság fenntartása esetén elérhetett volna.

Bár a kormány azzal érvelt, hogy az Egyesült Királyság független kereskedelmi megállapodásokat köthet, az eddig aláírt szerződések, például Ausztráliával és Új-Zélanddal nem kompenzálták az EU-val folytatott kereskedelem csökkenését.

A migráció sem állt meg

A brexitpárti kampány egyik központi eleme az volt, hogy az Egyesült Királyság visszaszerezze az ellenőrzést saját határai felett, és csökkentse a bevándorlást. Ennek ellenére a bevándorlás nemhogy csökkent volna, hanem rekordmagasságokat ért el, mivel az EU-n kívüli országokból érkező munkavállalók számára megnyíltak a lehetőségek. A brit kormány által bevezetett új vízumrendszer leginkább az egészségügyi és szociális ágazatban dolgozó munkavállalók számának növekedését eredményezte. Az új bevándorlási szabályok ugyanakkor számos iparág számára nehézséget jelentettek, különösen a vendéglátás és a mezőgazdaság területén, ahol korábban az EU-ból érkező munkavállalók töltötték be ezeket a pozíciókat. 

Míg a harmadik világból százezrével jönnek a képzetlen tömegek, addig az Európai Unióból érkezett dolgozók elkezdték otthagyni Nagy-Britanniát. 

A közel-keleti és afrikai bevándorlók integrációja pedig korántsem halad megfelelően, aminek a következménye a megnövekedett bűnözés és az etnikai konfliktusok. A helyzet odáig fajult, hogy nincsen elegendő hely a börtönökben, így több ezer, kisebb bűncselekményekért ülő rabot idő előtt engedtek el, hogy helyet csináljanak a veszélyesebb bűnözőknek.

Nincs visszaút

Az elmúlt öt évben a közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy a britek többsége már úgy látja, a brexit hiba volt. Ennek ellenére a visszatérés az EU-ba lehetetlennek tűnik. 

A 2024 júliusában megválasztott Keir Starmer vezette munkáspárti kormány célja a kapcsolatok normalizálása Brüsszellel, de kizárta az EU-s közös piachoz és a vámunióhoz való újbóli csatlakozás lehetőségét.

Starmer inkább gyakorlati együttműködésre törekszik olyan területeken, mint a szakmai képesítések elismerése, a biztonsági együttműködés és a kulturális kapcsolatok erősítése. Az EU vezetői üdvözölték a brit kormány új hozzáállását, de a különböző belső és külső kihívások miatt az Egyesült Királyság már nem számít prioritásnak Brüsszel számára. 

A brexit gazdasági hatásait talán Lars Andersen, egy Londonban működő cég vezetője foglalta össze a legjobban: „Rengeteg pénzünkbe került. Drágábbak lettünk és kevésbé kompetitívek. De túléltük.”

Kérdéses, hogy mit hoz a jövő az Európai Unió és Nagy-Britannia közötti politikai és gazdasági kapcsolatok terén. Legyen szó közeledésről vagy távolodásról, annyi egészen biztos, hogy a történelem kerekét nem lehet visszaforgatni. A brexit hatásai még hosszú évtizedekig meg fogják határozni az életet Nagy-Britanniában. Keir Starmernek és pártjának pedig egy lassuló gazdaságú, nagyfokú belső megosztottsággal küzdő országot kell navigálnia az egyre turbulensebbé váló nemzetközi környezetben.

Borítókép: EU-párti tüntető Londonban (Fotó: AFP)