Kína új szövetségest talált a Közel-Keleten

Vang Ji kínai külügyminiszter az észak-kínai Tiencsinben találkozott iráni partnerével, Szejed Abbász Aragcsival a Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcstalálkozóján. A megbeszélés után Vang hangsúlyozta: Kína kiáll Irán nemzeti szuverenitása és méltósága mellett, különösen az erőpolitikával és agresszív fellépésekkel szemben.

Fotó: DING HAITAO Forrás: XINHUA

Bár a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) formálisan Közép- és Dél-Ázsia regionális biztonsági együttműködési platformja, valójában egyre inkább a kínai–orosz stratégiai együttműködés színterévé válik.

Kína Irán mellé áll (Fotó: PANG XINGLEI/XINHUA)

A Breitbart elemzése szerint Kína ebben a struktúrában próbálja erősíteni regionális pozícióit, és ehhez most Iránban talált stratégiai partnert. A CNN tudósítása rámutat, hogy Vang Ji kínai külügyminiszter az SCO csúcstalálkozóján tett ígéretet arra, hogy Peking támogatja Teheránt a nemzeti szuverenitás és méltóság megőrzésében, különösen az erőpolitikával és külső nyomásgyakorlással szemben. A kínai diplomáciai üzenet a jószomszédi kapcsolatok és a békés együttműködés fontosságát hangsúlyozta, és jól illeszkedik Peking hosszú távú törekvéséhez: erősebb stratégiai kapcsolatot építeni az elszigetelt, de befolyásos Iráni Iszlám Köztársasággal.

Ez a közeledés különösen időszerű Kína számára azt követően, hogy Irán komoly katonai kudarcokat szenvedett el Izrael és az Egyesült Államok ellen a közelmúltban lezajlott konfliktusokban.

Gazdasági érdek és geopolitikai pozícióépítés
A találkozón Irán külügyminisztere, Szejed Abbász Aragcsi magas szintű eszmecserét és kölcsönösen előnyös együttműködést ajánlott Kínának. A gyakorlatban azonban Kína érdeklődése elsősorban az iráni energiahordozókra, főként az olajra irányul, miközben geopolitikai súlyát igyekszik megerősíteni a Közel-Keleten, ahol a nyugati hatalmak befolyása láthatóan megingott.

Irán Peking számára „olcsó” és politikailag jól hasznosítható szövetséges, akitől látványos szívességek – például katonai támogatás – nem szükségesek, elég, ha a kínai diplomácia rendszeresen blokkolja a keményebb nyugati fellépést az ENSZ Biztonsági Tanácsában.

Vang Ji nyilatkozata szerint Kína elismeri Irán jogát az atomenergia békés célú felhasználásához, és nagyra értékeli azt, hogy Teherán elkötelezett a nukleáris fegyverkezés elutasítása mellett. Ugyanakkor Peking élesen bírálja a Nyugat szankciós politikáját, amelyet gyakran nevez „zaklatásnak” vagy „erőszakos nyomásgyakorlásnak”.

Moszkva és Peking között repedések vannak?
A kínai–iráni közeledés időzítése sem véletlen: a kínai–orosz „korlátlan partnerség” repedései is egyre látványosabbá válnak. Oleg Ignatov, a Crisis Group elemzője szerint Oroszország jelenleg szorosabb viszonyt ápol Észak-Koreával, mint Kínával vagy Iránnal.

Phenjan katonákat és hadianyagot küld Ukrajnába, és orosz források szerint több ezer újabb észak-koreai katona bevetése is napirenden lehet. A 38 North kutatóintézet elemzője, Rachel Minyoung Lee rámutatott: az észak-koreai csapatok Ukrajnában már jelentős harci tapasztalatokat szereztek, cserébe Észak-Korea hozzáfér orosz katonai technológiához, energiahordozókhoz és élelmiszerekhez.

Ez a helyzet kényelmetlen Kína számára, amely máris elkezdte érezni, hogy Észak-Korea önállóbb, magabiztosabb politikát folytat, kevésbé igazodva Peking stratégiájához. Ennek ellensúlyozására Kína ismét aktívan keresi az együttműködést Iránnal, hogy térségbeli befolyását megőrizze.

Grúzia: a következő célpont?
A Kína, Oroszország és Irán által képviselt autoriter együttműködés új geopolitikai célpontja Grúzia lehet – állítja a Breitbart. A három ország közösen tekint lehetőségként Tbiliszi nyugattól való távolodására, és azt remélik, hogy bevonhatják a posztszovjet államot saját érdekszférájukba.

Borítókép: Vang Ji kínai külügyminiszter tárgyalásokat folytat Szejed Abbász Aragcsi iráni külügyminiszterrel Pekingben (AFP)