Egyre mélyebb válságban az uniós migrációs politika

Az Európai Bizottság kénytelen volt elhalasztani első migrációs és menekültügyi jelentésének közzétételét, miután az uniós tagállamok között mély megosztottság alakult ki a menedékkérők elosztásáról és a migrációs költségek viseléséről. A déli országok a közös teherviselést sürgetik, míg Közép- és Észak-Európa – köztük Magyarország és Lengyelország – elutasítja a kötelező kvótát. A háború, az infláció és a fokozódó bevándorlási nyomás közepette Brüsszel egyre kevésbé képes egységes választ adni a kontinens legégetőbb kihívására: hogyan kezelje a migrációt úgy, hogy közben ne omoljon össze az európai szolidaritás – írja a Századvég elemzésében.

Csónakkal érkező migránsok Fotó: ANNE CHAON Forrás: AFP

A legfőbb vitapont az úgynevezett szolidaritási mechanizmus, amely kötelezné az országokat, hogy vagy fogadjanak be meghatározott számú menedékkérőt, vagy pénzügyi hozzájárulással váltsák ki a kvótát.

 A déli, migrációval közvetlenül érintett országok – elsősorban Spanyolország, Olaszország és Görögország – arányos teherviselést követelnek, mondván, hogy az elmúlt években aránytalanul nagy terhet viseltek. Ezzel szemben a közép- és észak-európai országok – köztük Magyarország, Lengyelország, Finnország és Svédország – elutasítják a kötelező áttelepítést, és inkább pénzügyi hozzájárulást vállalnának – írja a Századvég.

Magyarország és Lengyelország továbbra is következetesen a migráció megállítása és a határok védelme mellett érvel, nem pedig a menedékkérők áthelyezése mellett. Ezt az álláspontot egyre több északi tagállam is osztja, mivel az ukrajnai háború és az afrikai, közel-keleti bevándorlási hullám következtében saját befogadórendszereik is a végletekig leterheltek. 

A skandináv országok például korábban a nyitott bevándorláspolitika hívei voltak, mára azonban a gazdasági válság, az integrációs nehézségek és az ukrán menekültek beáramlása miatt egyre inkább a szigorítás felé mozdultak el.

Az ukrajnai háború ráadásul teljesen új helyzetet teremtett: az EU forrásainak és politikai figyelmének nagy része a háború finanszírozására és az ukrán menekültek ellátására irányul. Több mint 1,2 millió ukrán tartózkodik jelenleg Németországban, Lengyelországban is közel egymillió, és a számuk folyamatosan növekszik. Ezzel párhuzamosan a mediterrán országok továbbra is ezreket fogadnak Afrikából és a Közel-Keletről, ami még inkább kiélezi a belső feszültségeket.

Elemzők szerint az Európai Bizottság ezért halogatta a jelentés közzétételét, mert nem akarja felszínre hozni a tagállamok közötti mély megosztottságot egy olyan időszakban, amikor az unió egysége az orosz–ukrán háború miatt amúgy is megingott. 

A bizottság elnöke, Ursula von der Leyen ugyan hangsúlyozta, hogy dolgoznak a migrációs paktum végrehajtásán, de konkrét megoldásokat nem mutatott be. Az uniós források is szűkösek: a háború, a fegyverkezés, valamint az amerikai energiaimport finanszírozása miatt Brüsszel alig tud pénzt biztosítani a migrációs kihívások kezelésére.

Mindez azt jelzi, hogy Brüsszel egyre kevésbé képes egységes migrációs politikát kialakítani. A tagállamok nemcsak a menedékkérők elosztásában, hanem a finanszírozásban és a határvédelem kérdésében is mélyen megosztottak. A háború, a gazdasági nehézségek és a politikai feszültségek együttesen aláássák az EU mozgásterét. A migrációról szóló jelentés késése így nem pusztán adminisztratív probléma, hanem annak bizonyítéka, hogy az Európai Unió egyre nehezebben tud közös választ adni a kontinens jövőjét meghatározó kihívásokra.

Borítókép: Migránsok (Fotó: AFP)