Újabb ország áll be a háborúval riogatók sorába

Európa biztonságpolitikai térképe drasztikusan átrajzolódott az elmúlt években, és a geopolitikai feszültségek hullámai immár az osztrák belpolitikát is elérték. Bécsben egyre hangosabb a vita Ausztria védelmi képességeinek megerősítéséről, amelynek középpontjában a sorkötelezettség reformja áll. Míg a katonai szakértők a kiképzés idejének növelését sürgetik az orosz fenyegetésre hivatkozva, a társadalom legfiatalabb rétegei aggódva figyelik a fejleményeket. Ők lehetnek azok, akiknek a karrierjük és tanulmányaik halasztódásával kell megfizetniük a biztonság árát. Az év végére várható döntés nemcsak az osztrák haderő jövőjét, hanem egy egész generáció életútját is meghatározhatja.

Illusztráció (Forrás: APA-PictureDesk via AFP)

Az orosz–ukrán háború kirobbanása óta az Európai Unió tagállamai sorra vizsgálják felül védelmi stratégiájukat, és ezalól a semlegességére büszke Ausztria sem kivétel. A bécsi belpolitikai diskurzus fókuszába ismét a sorkatonai szolgálat kérdése került, amelynek jelenlegi, hat hónapos időtartamát sokan elégtelennek tartják a megváltozott fenyegetettségi környezetben – írja az Exxpress osztrák hírportál.

Ausztria az orosz fenyegetéssel riogatva hosszabbítaná meg a sorkatonai szolgálatot (Fotó: APA-PictureDesk via AFP)

A védelmi minisztérium által felállított szakbizottság gőzerővel dolgozik a reformjavaslatokon, amelyeket a tervek szerint még az év vége előtt a parlament elé terjesztenek. A kiszivárgó hírek és sajtóértesülések szerint a status quo fenntartása a legkevésbé valószínű forgatókönyv: minden jel a szolgálati idő meghosszabbítása felé mutat.

Ez a lépés azonban súlyos társadalmi következményekkel járhat, amelyek terhét kizárólag a legfiatalabb korosztály viselné. Egy esetleges hosszabbítás ugyanis alapjaiban borítaná fel a fiatal férfiak életpálya-tervezését. A munkaerőpiacra való belépés későbbre tolódása, a felsőoktatási tanulmányok megkezdésének kényszerű halasztása és az egzisztenciaépítés csúszása mind olyan áldozatok, amelyeket a Z-generációnak kellene meghoznia a nemzetbiztonság oltárán.

Nem Ausztria az egyetlen

Az Ausztriában dúló vita egy Európa nagy részét érintő trend része. Míg számos nyugat-európai állam évtizedekkel ezelőtt áttért a tisztán hivatásos haderőre, jelenleg olyan országokban is felmerült a sorkötelezettség visszaállítása vagy reformja, mint Franciaország, Belgium vagy  Németország, mi több, az utóbbi már el is fogadta az erről szóló jogszabályt, óriási felháborodást kiváltva. 

A politikusok indoklása mindenhol ugyanaz: a professzionális hadseregek létszáma önmagában talán nem elegendő egy elhúzódó, nagy intenzitású konfliktus elrettentésére vagy kezelésére.

Északon a skandináv és balti államokban már évek óta napirenden van a kérdés. Svédországban, Finnországban, Észtországban és Dániában a sorkatonai szolgálat nemcsak hogy megmaradt, de annak időtartama is jelentősen meghaladja az osztrák hat hónapot. Dánia ráadásul precedensértékű lépésre szánta el magát: 2026-tól a nők számára is kötelezővé teszi a bevonulást, ezzel is jelezve, hogy a honvédelem össztársadalmi ügy, nem csupán a férfiak privilégiuma vagy terhe.

Az osztrák szövetségi hadsereg, a Bundesheer szóvivője, Michael Bauer az ORF alsó-ausztriai műsorában a háborúpárti nyugat-európai politikusokhoz hasonlóan az orosz fenyegetéssel riogatott.

Van egy szomszédunk Európában, aki nem akar békében élni velünk, és a második világháború vége óta először próbál határokat erőszakkal megváltoztatni

– fogalmazott. A sorkatonák kiképzésének minősége kulcsfontosságú, ehhez pedig idő kell – hangsúlyozta Bauer.

A katonai vezetés szerint a jelenlegi hat hónap nem feltétlenül elegendő ahhoz, hogy a sorkatonák olyan szintű felkészültséget szerezzenek, amely valós elrettentő erőt képviselne, és garantálná a túlélésüket egy esetleges éles helyzetben. A cél nem csupán a létszám növelése, hanem egy harcképes, modern hadviselésre alkalmas tartalékos állomány kiépítése.

Ugyanakkor a biztonságpolitikai szakértők arra is figyelmeztetnek, hogy a haderőfejlesztés önmagában nem csodaszer. 

Sophia Stanger, az Osztrák Béke és Konfliktusmegoldó Központ (Austrian Centre for Peace) munkatársa a vitában arra hívta fel a figyelmet, hogy a 21. századi hadviselés nem korlátozódik a csataterekre. A biztonság fogalmát sokkal tágabban kell értelmezni: az magában foglalja a diplomáciai erőfeszítéseket, a társadalmi kohézió erősítését és a digitális hadviselés elleni védekezést is.

Stanger szerint az online térben zajló dezinformációs kampányok és a társadalom megosztására irányuló törekvések legalább akkora veszélyt jelentenek a demokráciákra, mint a hagyományos katonai fenyegetések. Egy tisztán militarista megközelítés, amely figyelmen kívül hagyja a hibrid hadviselés egyéb aspektusait, sebezhetővé teheti az államot.

Borítókép: Illusztráció (Forrás: APA-PictureDesk via AFP)