Ukrajna csatlakozása minden szempontból veszélyes

Ukrajna továbbra is gyorsított eljárásban halad az Európai Uniós tagság irányába. Brüsszel a korrupciós botrány és a jogi akadályok ellenére is elszánt Ukrajna felvétele mellett, ez azonban felveti annak a lehetőségét is, hogy ezzel együtt a háborút is importálja az Európai Unió. Lapunk ennek kapcsán megkereste Ifj. Lomnici Zoltánt, a Századvég tudományos igazgatóját akit a rejtett és nem rejtett veszélyekről kérdeztünk.

Zelenszkij és Von der Leyen (Fotó: AFP)

Brüsszel továbbra is elhivatott, hogy felvegye Ukrajnát az Európai Unióba, mindezt pedig a lehető leggyorsabb ütemben. Ukrajna csatlakozása azonban több téren is kockázatot hordoz, az ország pedig több ponton is szembemegy az Európai Unió értékeivel. 

Ukrajna csatlakozása rengeteg kockázatot hordozna, amikről Brüsszel nem beszél 
Fotó: YVES HERMAN / POOL

Az Európai Bizottság már több alkalommal is jelezte, hogy egyik legfontosabb prioritásának tekinti Ukrajna csatlakozását. Ebben pedig az ukrán korrupciós botrány sem tudta megingatni Brüsszelt, ahol már a következő években az EU tagjaként számolnának Ukrajnával. Ehhez pedig minden jogi trükköt be is vetnek, hogy Ukrajnát gyorsított pályán lehessen felvenni. 

Az ukrán csatlakozás kapcsán azonban számtalan jogi aggály merült fel az elmúlt időszakban. Ezek között vannak amelyek nyilvánvaló veszélyek és vannak olyanok is amik áttételesek. 

Orbán Viktor miniszterelnök már többször is hangoztatta, hogy Ukrajna felvételével a háborút is felvenné az Európai Unió, ahogy az is tudvalevő, hogy az ukránok nem megfelelő módón bánnak az ország területén élő kisebbségekkel, így a kárpátaljai magyarokkal sem. Lapuk az esetleges ukrán csatlakozás veszélyeivel és a kisebbségek jogainak megsértésével kapcsolatban megkereste Ifj. Lomnici Zoltánt, a Századvég tudományos igazgatóját.

Az alkotmányjogász a háború esetleges importálása kapcsán hangsúlyozta, hogy éppen ez az aspektusa az ukrán csatlakozásnak amely nem csak a legfontosabb, de amelyet gyakran alábecsülnek. 

Az Európai Unió nem pusztán gazdasági közösség, hanem a szerződések szerint olyan politikai és biztonsági kollektíva, amelyben a tagállamok vállalják egymás védelmét. Ennek legerősebb jogi alapja az EUSZ 42. cikk (7) bekezdése, amely egyértelműen kimondja: ha egy tagállamot fegyveres támadás ér, a többi tagállam köteles minden rendelkezésére álló támogatást és segítséget megadni

– nyilatkozta lapunknak. 

Lomnici szerint habár a rendelkezés figyelembe veszi az egyes tagállamok sajátos védelmi politikáját, a kötelezettség lényege így is világos: egy tagállam elleni agresszió az egész Unió biztonsági helyzetét aktivizálja, és jogilag kollektív válaszlépésekhez vezet. 

Ha ezt a szabályt Ukrajna helyzetére vetítjük, az összefüggés drámai egyszerűséggel látható. Ukrajna jelenleg is fegyveres konfliktusban áll, területének egy része nem áll az állam tényleges ellenőrzése alatt, a harci cselekmények nem csupán eseti incidensek, hanem a háború strukturális és folyamatos realitása. Amennyiben Ukrajna ebben a helyzetben válna az Európai Unió tagjává, akkor a 42. cikk alapján a háború nem egy szomszédos ország problémája lenne, hanem uniós belügy

–fogalmazott.

Emellett az alkotmányjogász szerint azt is érdemes kiemelni, hogy ebben a helyzetben az EUSZ preambulumában megfogalmazott célok, mint a béke és a biztonság sérülnének. Mindezek alapján egy háborúban álló ország felvétele valóban azzal járna, hogy az Unió részévé válna a konfliktusnak, hiszen a tagállamok támogatási kötelezettsége automatikusan aktiválódna – emelte ki Lomnici. 

Ez pedig nem csupán szimbolikus szinten jelentené a háború „importálását” Európába. A biztonsági, katonai és gazdasági terhek áttevődnének az egész közösségre, veszélyeztetve a szerződésekben rögzített alapvető uniós célokat is. Ilyen körülmények között a gyorsított csatlakozás nem a békét segítené elő, hanem épp ellenkezőleg, az Európai Uniót sodorná közelebb egy már zajló fegyveres konfliktus közvetlen következményeihez

– nyomatékosította.

Lomnici szerint a felvetés, miszerint Ukrajna uniós csatlakozásával a fiatal európaiakat is katonai szolgálatba szólíthatnák, nem légből kapott, hiszen a kontinensen az elmúlt évtizedben újraéledt a hadkötelezettség gondolata. 

„Litvánia 2015‑ben, Svédország 2017‑ben, Lettország pedig 2024‑ben visszahozta a sorozást, Norvégia és Dánia kiterjesztette azt a nőkre, majd 2025 októberében a horvát parlament is megszavazta a 2026‑tól induló kötelező szolgálatot. Ezzel kilencre nőtt azon EU tagállamok száma (Ausztria, Ciprus, Dánia, Észtország, Finnország, Görögország, Lettország, Litvánia, Svédország), ahol jelenleg is van sorkatonaság és 2026-tól Horvátország is csatlakozik” – hangsúlyozta. 

Az alkotmányjogász egyúttal kitért a Németországi helyzetre is, ahol minden 18 éves férfinak kötelező lesz megjelenni alkalmassági vizsgálaton, és ha az önkéntesek száma nem elég, úgynevezett „szükségalapú” sorkötelezettséget, akár sorsoláson alapuló behívást is lehetővé tesz a törvény.

A háború közelsége tehát már most sorozási hullámot indított el Európában. A vita hazánkban is felütötte a fejét. A Tisza Párt egyik politikusa egy lakossági fórumon kijelentette, hogy „nem megszüntettük, csak felfüggesztettük a sorkatonaságot, így, ha baj van, mindenkit be kell rántani azonnal”. A Századvég friss felmérése szerint ugyanakkor a magyarok 80 százaléka elutasítja a kötelező sorozást, és a közvélemény‑kutatás kimutatta, hogy még a Tisza Párt szimpatizánsainak háromnegyede is ellenzi.

– emelte ki Lomnici, aki szerint a rendelkezésre álló jogi és gazdasági tények mérlegelése alapján nehéz más szakmai következtetésre jutni, mint hogy Ukrajna gyorsított csatlakozása komoly gazdasági, katonai és intézményi kockázatokat hordozna az Európai Unió számára.

A rendelkezésre álló első és legkézzelfoghatóbb következmény a tagjelölt állam súlyos háborús és újjáépítési költségeinek átszivárgása a közösségi kasszába. A Bruegel 2024-es jelentése szerint az ukrán tagság a 2021–2027-es időszakban mintegy 137 milliárd euró nettó többletkiadást jelentene az EU-költségvetésnek. Ez a gazdasági teher a már amúgy is feszes uniós kereteket még inkább megfeszítené, és elodázná a tagállamokon belüli felzárkóztatási programokat. 

– emelte ki. 

Más szempontok alapján is kérdéses Ukrajna csatlakozása

Az ukrajnai kisebbségek kapcsán Lomnici kiemelte, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke alapján tilos bármilyen megkülönböztetés nemzeti kisebbséghez tartozás alapján. A 22. cikk szerint az Unió tiszteletben tartja a kulturális, vallási és nyelvi sokféleséget.

A kárpátaljai magyarok helyzete eleve számos kihívással terhelt, amelyeket a közelmúlt tragikus eseményei még tovább súlyosítanak. Sebestyén József, kárpátaljai magyar 2025 júliusában hunyt el nem sokkal azután, hogy az ukrán hatóságok behívták és a család szerint bántalmazták a toborzóközpontban

– emlékeztetett az alkotmányjogász. 

Mint arról lapunk is beszámolt, az esetről videófelvételek is megjelentek, amelyek miatt felmerült a súlyos bántalmazás gyanúja. Az ukrán ügyészség vizsgálatot folytatott, majd arra a következtetésre jutott, hogy a halált nem külső erőszak, hanem egy meglévő egészségügyi probléma okozta, ezért bűncselekmény hiányában lezárta a nyomozást. 

Lomnici szerint a kárpátaljai magyar közösség szempontjából több új törvény és intézkedés rontotta az anyanyelv használatának korábbi lehetőségeit. „A 2017. évi oktatási törvény előírta, hogy az állami iskolákban 4. osztály után a tanítás nyelve főként ukrán kell legyen. A nemzeti kisebbségek nyelvén  csak az első években és bizonyos tantárgyaknál lehetett oktatni. A 2019. évi államnyelvtörvény kimondta, hogy az ukrán nyelv kötelező használatú az élet szinte minden területén” – emelte ki.

A törvény szűk kivételeket enged, mivel a kisebbségi nyelveket főként magánéletben vagy vallási szertartásokon lehet használni. A médiában és könyvkiadásban kvótákat vezetett be az ukrán nyelv javára

– fogalmazott Lomnici. 
Az alkotmányjogász egyúttal felidézte, hogy a Velencei Bizottság 2017. decemberi véleményében kifejtette, hogy a 2017-es oktatási törvény jelentősen csökkenti a kisebbségi nyelvű oktatás lehetőségeit. Azt pedig a bizottság megjegyezte, hogy Ukrajnában korábban széles körű kisebbségi nyelvű oktatás létezett. Az új szabályozás nem biztosította a megfelelő egyensúlyt az államnyelv és a kisebbségi nyelvek között.

Lomnci szerint mindezek ellenére Törökországgal szemben az Európai Unió már 2007-ben is élesen fellépett a kisebbségi nyelvi és kulturális jogok hiányosságai miatt és a 2023–2024-es Bizottsági és Európai Parlamenti jelentések továbbra is a demokratikus visszalépés, a kisebbségvédelem elégtelensége és a strukturális jogállamisági hiányok miatt tartják befagyasztva a csatlakozási folyamatot. 

Ezzel szemben Ukrajna esetében az uniós intézmények nem alkalmaznak hasonló politikai nyomást. Ez felveti a jogállamisági kritériumok érvényesítésének következetességével kapcsolatos kérdéseket, és azt a problémát, hogy az Unió bizonyos esetekben geopolitikai szempontok alapján relativizálja a csatlakozási feltételek alapját képező koppenhágai normákat

– fogalmazott az alkotmányjogász. 

Borítókép: xx (Fotó: AFP)