Vízkereszt ünnepén hivatalosan is lezárul a szentév

XIV. Leó pápa a reggeli szentmisével egybekötött ünnepi szertartás keretében bezárta a Szent Péter-bazilika szent kapuját. Az esemény a szentév utolsó szertartása, amelyet fokozott biztonsági intézkedések közepette tartottak meg.

Fotó: YARA NARDI Forrás: POOL

A Szent Péter-bazilika szent kapuját 2024. december 24-én nyitotta meg Ferenc pápa, rövid szertartás keretében, és ezzel a szimbolikus gesztussal kezdetét vette a szentév. A 25 évente megnyíló bronzból készült szent kapu Vico Consorti alkotása, mely egy firenzei műhelyben készült.

A szent kapu bezárásának szertartását 1975-ben vezetették be, majd II. János Pál pápa 2000-es jubileumkor tovább egyszerűsítette. Ezt a gyakorlatot követte XIV. Leó pápa is, mely szerint szentatya bezárja a szent kapu bronzkapuit, a befalazásra azonban csak a későbbiekben kerül sor. A pápa a szertartás keretében a következő hálaadó imát mondja a szentév kegyelmeiért: „Ez a szent kapu zárva van, de irgalmad ajtaja nincs bezárva.” 

Ezt követően a pápa a küszöbre lép, letérdel, és egy pillanatnyi csendes ima után személyesen bezárja a két nagy bronzkaput. 

Ez a gesztus hangsúlyozza, hogy a jubileumi időszak véget ér, de Isten irgalma mindig velünk marad. Közvetlenül a szent kapu bezárása után a pápa vízkereszt ünnepének szentmiséjét celebrálja a vatikáni bazilikában.

Az szent kapu befalazására, a kőművesmunkára körülbelül tíz nappal később kerül sor, amelyet a Pápai Liturgikus Szertartások Hivatala irányít. 

A Fabbrica di San Pietro technikusai építik meg a téglafalat a bazilika belsejében, hogy lezárják a szent kaput. A szertartás során a falba helyezik a hagyományos fémkapszulát (capsist), amely a zárási jegyzőkönyvet, a jubileumi évben vert érméket és az ajtó kulcsait tartalmazza.

A Vízkereszt ünnepén, a jubileumi év záró szertartásán XIV. Leó pápa prédikációjában azt az egzisztenciális kérdést tette fel a hívőknek, hogy „Van-e élet az egyházban?” A Szentatya homíliájában óva intett azoktól, akik erőszakkal próbálják meg kisajátítani az Isten országát. Figyelmeztette a híveket, hogy tartsák távol magukat a hatalom csábításától, a mindenhatóság téveszméitől, a mindenből hasznot húzó torz gazdaságtól. Arra buzdított mindenkit, hogy szeresse és keresse a békét. 

Azt kérte, hogy a szent helyek ne műemlékek legyenek, hanem az „élet illatát” árasztó templomok. 

A katolikus egyházfő emlékeztetett, hogy amikor Isten kinyilatkoztatja magát, akkor semmi sem maradhat változatlan. Egy bizonyos fajta nyugalom véget ér és valami új kezdődik el, hiszen Krisztus belép a történelembe. A Szentatya szentbeszédében elgondolkodott azon mit is hordozott szívében az a több millió zarándok, akik az év során átlépték a Szent Péter bazilika szentkapuját? Milyen aggodalmaik voltak, milyen válaszokat találtak?

Szentbeszédében kiemelte, hogy nemcsak Krisztus korában, hanem napjainkban is léteznek a napkeleti bölcsekhez hasonló emberek. Olyan emberek, akik vállalják a kihívásokat, akik kockáztatják saját útjukat, akik napjaink zavaros, veszélyes és sokszor elrettentő világában kitartanak és válaszokat keresnek. 

A pápa emlékeztetett, hogy a jubileum üzenete nem más, minthogy van újrakezdés, hogy az Úr növekedni akar bennünk és közöttünk, hogy az Isten velünk akar lenni. Igen, Istennek vannak álmai. Eltökélt szándéka, hogy megváltson minket a rabszolgaság régi és új formáitól; fiatalokat és időseket, szegényeket és gazdagokat, férfiakat és nőket, szenteket és bűnösöket bevon irgalmasságának cselekedeteibe, igazságosságának csodáiba. 

Csendben jön el, országa mindenhol sarjad a világon – mondta a pápa. Emlékeztett, hogy a jubileum üzenete arra is megtanít, hogy tartsuk távol magunkat attól a fajta haszonélvezettől, amely mindent termékké alacsonyít, az embert pedig közönséges fogyasztóvá. XIV. Leó pápa beszéde végén arra buzdította a híveket, hogy maradjanak továbbra is a remény zarándokai. 

Borítókép: XIV. Leó pápa bezárja a szent kaput (Fotó: AFP)