Csicsmann László szerint a demográfiai tényezők kulcsszerepet játszanak az izraeli–palesztin konfliktus megértésében. Felhívta a figyelmet arra, hogy Izrael mintegy tízmilliós lakosságán belül körülbelül kétmillió arab állampolgár él.
Ez önmagában is jelentős arány, de ha hozzávesszük a Gázai övezet nagyjából 2,1 milliós és a Nyugati Part 3,5 milliós lakosságát, akkor azt látjuk, hogy a tágabb térségben nagyjából ugyanannyi palesztin él, mint zsidó
– magyarázta a szakértő. Hozzátette, hogy Izrael hosszú távú politikai céljai között szerepel a Nyugati Part bizonyos területeinek annektálása, ám ez komoly belső dilemmát is felvetne.
Ha Izrael egy demokratikus berendezkedésű államként annektálna palesztin területeket, azzal együtt járna, hogy jelentős számú palesztin állampolgára lenne
– mutatott rá a kutató, aki szerint ez nem csupán politikai, hanem identitásbeli kérdést is felvet: Izrael önmagát zsidó államként határozza meg, ugyanakkor a palesztinok nagyszámú jelenléte ezen az önmeghatározáson is repedéseket okozhat.
Csicsmann László politikai szempontból a 1967-es hatnapos háborút nevezte a legmeghatározóbb eseménynek, különösen annak területi következményei miatt.
Elmondta, hogy Izrael ekkor foglalta el Szíriától a Golán-fennsíkot, amely a mai napig vitatott terület maradt. Ezenkívül Egyiptomtól a Sínai-félszigetet és a Gázai övezetet, Jordániától pedig a Nyugati Partot és Kelet-Jeruzsálemet szerezte meg. A szakértő rámutatott, hogy a későbbi békeszerződések részben rendeztek bizonyos kérdéseket: 1979-ben Egyiptommal, majd 1994-ben Jordániával sikerült aláírni a békeszerződést, és ennek keretében Egyiptom visszakapta a Sínai-félszigetet – tette hozzá Csicsmann.
























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!