Ahhoz képest, hogy fél évvel ezelőtt még vadászgépek kergetőztek az égen, és hadihajók űzték egymást a Földközi-tengeren, 180 fokos fordulatot jelent, hogy csütörtökön Nikosz Dendiasz görög és Mevlüt Çavuşoğlu török külügyminiszter tárgyalóasztalhoz ül Ankarában. Ha a két NATO-szövetséges, de történelmi rivális nem is sző hirtelen életre szóló barátságot, fontos lépést tehetnek a kapcsolatok rendezéséhez, amely az Európai Unióhoz fűződő viszonyt is megmérgezi. Görögország és Törökország kapcsolatai már évszázadok óta meglehetősen viharosak, a szomszédok több háborút is vívtak egymás ellen, és bár mostanra mindketten ugyanazt a katonai szövetséget erősítik, mindmáig gyakran verik egymásnak a harci dobokat. A történelmi sérelmeken és kisebb területi követeléseken túl azonban már legfőképpen egy harmadik állam, a megosztott Ciprus miatt acsarkodnak a felek. A szigetországon élő török lakosság védelmében egy görög puccsot követően 1974-ben avatkozott be katonai erővel Törökország. Az északi területeken 1983-ban egyoldalúan kikiáltott független államot Ankarán kívül egyetlen ország sem ismeri el, a rendezési kísérletek pedig eddig az Európai Unió fájó mulasztásaként mindmáig kudarcot vallottak. Talán a ritka török–görög találkozó most fordulópontot hozhat?
– Új elnöke lett az Egyesült Államoknak, ami Törökországot akár azzal fenyegette, hogy szankciók vagy retorziók is érhetik. Amíg nem derül ki, hogy az Egyesült Államok hogyan fog velük viselkedni, addig egyfajta pozitív diplomáciai offenzívát indítottak a szomszédok felé
– magyarázta lapunknak Egeresi Zoltán arra a kérdésre, miért éppen most nyitott az ankarai diplomácia.

Fotó: Facebook
A Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet szakértője rámutatott, hogy a török külpolitika irányváltásának már egyik kézzelfogható eredményeként értékelhető, hogy megindultak a tárgyalások Görögországgal, valamint az Európai Unió sem vezetett be szankciókat, helyette magas rangú delegációt küldött, és a vámunió modernizálását is kilátásba helyezték. – Az utóbbi időkben zajlott diplomáciai egyezkedések része volt a ciprusi tárgyalások újraindulása is, amelyre előreláthatólag április végén kerül sor – tette hozzá a kutató. És hogy miért lett hirtelen ismét ennyire fontos a konfliktus rendezése?
– A tenger és a légtér határának vitája több évtizedes, az utóbbi években azonban kiterjedt a Földközi-tenger keleti medencéjére is, mert Törökország szeretné befolyásolni a Ciprus környéki vizeken, valamint Izrael és Egyiptom partjainál talált földgázmezők (lásd térképünkön) kitermelését és szállítását európai piacokra
– magyarázta a Törökország-szakértő.